Collective Machine új albuma egy három évtizedes szakmai életpálya lenyomata 74 percben

Minden rosszban van valami jó. A járványügyi helyzet és a védettségi igazolványok bizonytalanságának egyik legnagyobb elszenvedője a rendezvényszervezői szektor. Sorra mondják le a már korábban meghirdetett eseményeket és azt látjuk, hogy idén még annál is óvatosabbak a szervezők, mint az elmúlt másfél évben bármikor. Bár egyre kevesebb bulit hirdetnek meg az idei évre, ennek mégis csak van egy pozitív hozadéka a számunkra. Sokkal több idő marad a kreatív munkára, a zeneírásra. A bulik számának csökkenésével arányosan nőtt ugyanis a legfrissebb hazai lemezmegjelenésekről szóló hírek száma.

Collective Machine munkássága azt hiszem nem különösen szorul bemutatásra a hazai elektronikus zenei rajongók körében. 2001 környékén kezdett el először barátkozni a house zenével, ebben az időben vendégként már rendszeresen látogatta az alföldi régió rendezvényeit, elsősorban Kecelen, Kiskunhalason és Szegeden. Ezzel párhuzamosan kezdte el bontogatni produceri szárnyait is, melynek köszönhetően napjaink egyik legsikeresebb hazai elektronikus zenei előadójává avanzsálódott. Szerzeményei olyan neves nemzetközi kiadók gondozásában láttak napvilágot, mint például a 8Bit, a Bedrock, a Knee Deep In Sound és a Stereo Productions, miközben a szakma legnagyobb nevei méltatják munkásságát, elég csak Carl Cox, John Digweed, Hot Since 82, Marco Carola, vagy éppen Steve Lawler szupportját megemlíteni.

Collective Machine albuma február 18-én látott napvilágot. Érdemes megemlíteni néhány infót a részletekről, ugyanis nem egy szokványos lemezről van szó. Már csak azért sem, mert a 74 perces hanganyagon több mint három éven át dolgozott. Különös ismertetőjele, hogy a szerzemények nem külön-külön, hanem egy mixbe fűzve szerepelnek. Vagyis az első perctől az utolsó hangig egy valódi, megszakítások nélküli utazásban lehet részünk. Ez a folyamat és az album címe (Epoch) utal arra a szakmai életpályára, amin Márió az elmúlt évtizedekben végigment. Indítsd csak el a play gombot, ez az album egyből magával ragad!

Különösen azokat, akik nem szeretnek egy kaptafánál leragadni. A lemez rengeteg hangulatot és stílust felidéz, pont úgy, ahogyan azt egy művész zenei fejlődése is leír. Még csak negyed órája szól a lejátszóban, de az énekhangokkal kombinált szintetizátor-folyamok Jean-Michel Jarre és Miss Kittin zenei világának hangulatát tárják fel előttünk. Egy neves hazai újságíró nyilatkozata szerint a lemez egyik csúcsát jelentő My Way című szerzemény olyan, mintha Miss Kittin csinált volna egy zenét Radioactive Man-nel, még 2001-ben. Erre a zenére egyébként a román house legenda, Mihai Popoviciu is készített egy átiratot.

Collective Machine életútját bemutató lemez itt még csak nagyon az út elején jár. Később némi acid fokozza a hangulatot, majd következik egy igazán kellemes rész. Itt nincsenek dobok, szinte érezzük a tengervíz csobogását a lábunk között. Ezután ismét visszatérnek a feszes ütemek és a női vokál, melyhez Nagy Szilvia (Sissy) kölcsönözte a hangját. Ez a tempó marad a későbbiekben is, tech house és progressive house dominanciája váltja egymást (akárcsak Collective Machine szakmai pályájának idején), míg a háttérben egy epikus dallam sejlik fel. Szinte fülünkben érezzük a felejthetetlen keceli éjszakák emlékeit.

Teljesen felesleges kategóriák közé szorítani a zenéket. Egy zene akkor jó, ha érzéseket kelt bennünk. Ez a zenei anyag pedig erre tökéletesen alkalmas. Egy producer életútjának lenyomata ez a zene, húsz év útkeresését foglalja össze 74 percben. Az Epoch ma jelent meg a Monday Social Music gondozásában.

A lemez máris felkeltette a szakma érdeklődését, sorra érkeznek a feedbackek:

Laurent Garnier
“Very cool album”

Hot Since 82
“Sounds so nice, mix flows very well too! Great work”

Nick Curly
“Sounds really cool what i have listened so far”

Audiojack
“Too many screens, Soul vibe, believe all sound cool“

Sasha Carassi
“Good vibes”

Igor Marijuan
“Oh wow!! Amazing”