„Amíg fiatal a lélek, addig kiabál és táncol a test” - hazai zenészek, dj-k az EBM-ről

Dave Clarke legutóbbi budapesti klubfellépése után jött elő a téma, így ismét beszélnünk kell az EBM-ről. De helyettünk ezúttal néhány hazai zenész és dj vall a műfajról, amely az utóbbi időben határozottan új erőre kapott.

A nyolcvanas években született electronic body music folyamatos kölcsönhatásban áll az elektronikus (tánc)zenével, ám néhány éve látványosan egymásra talált az EBM a techno sötétebb, keményebb válfajaival (lásd techno body music). Ennek kapcsán nemrég hosszan körüljártuk a műfaj múltját és jelenét, de kíváncsiak voltunk a bennfentes nézőpontra is, így megkérdeztünk az EMB-ről és annak jelenlegi reneszánszáról néhány olyan hazai producert/dj-t, akik az indusztriális-gyökerű zenék és az aktuális elektronikus hangzások metszetében alkotnak.

Ágoston Dániel Man + Machine alteregójával a jelenlegi EBM-techno fúzió itthoni úttörője és vezéralakja (nem véletlen a warm-up a Nitzer Ebb, korábban a Front 242 előtt) , míg Machine Abuse side projectjével és az idei Fekete Zaj fesztiválon debütált Body/Cult rendezvénysorozatával a tágabb dark/industrial/post-punk zenei világ és a modern techno közötti átjárásokra fókuszál. Ennek a tágabb „black style” szubkultúrának volt fő közösségi oldala az LD50, melynek egyik alapítója Bari Máriusz aka Damage kiterjedt tech-, média- és kutatási tevékenységei mellett néhány éve Planetdamage néven ontja a cyberpunk-ihletésű EBM-közeli zenéket. Az LD50-hez hasonlóan a gesamkunstwerk jegyében működik a jelenlegi budapesti underground partikultúrába ágyazva, a saját rendezvénysorozata mellett kiadót, ruhamárkát, podcastot is futtató Brvtal csoportosulás, melynek art directora és társalapítója Cséve Zsófia, azaz DJ Syncbutton. Ugyancsak összkulturális – zenét, multimédiát, képzőművészetet, filozófiát mixelő – projektekben gondolkodik Gazdag István, aki az irányításával működő formációk (First Aid 4 Souls , Stahlgeist, Vacuum, vagy a szintén az idei Fekete Zajon bemutatkozott First Aid 4 Tech) révén másfél évtizede a hazai EBM/electro-industriál szcéna megkerülhetetlen alakja, miközben fáradhatatlanul tágítja a műfaj kereteit.

Hogyan írnád le a műfajt valakinek, aki nem ismeri?

Ágoston Dániel: Leginkább talán úgy, hogy a nyolcvanas években bőrcuccokba öltözött, mára már inkább elhízott férfiak nem túl jó hangon énekeltek a disztópikus jövőről, háborúkról, társadalmi problémákról, azok megoldásáról – vagy csak szimplán az ellenük való lázadásról. S tették mindezt olyan zsigeri ösztönösséggel, annyira újszerűen és zseniálisan keverve a punk, az electro és a divat világait a posztindusztriális, hidegháborús környezetben, hogy azt csak imádni lehet. Nyilván mindehhez esztétikailag nagyban társult az akkoriban paralel futó goth szubkultúra egynémely hatása is, ami csak még pikánsabbá tette az egészet.

Bari Máriusz: Tánctérre szabdalt ipari zene. A nyolcvanas évek gonoszdiszkója. Spártaian lecsupaszított tánczene, ami jellegéből adódóan hamarabb volt csak dob és basszus, mind a drum&bass. A korai cyberpunk hangja

Cséve Zsófia: Ha szereted a punk/metált és nyitott vagy az elektronikus zenére, akkor ez a te műfajod!

Gazdag István: Amikor a punk lázadása, az elektronika vad áradata keveredik az okkult atmoszférával és a szexualitás soha el nem fojtható pulzálásával.

Mikor, milyen úton fedezted fel a műfajt és mi fogott meg benne?

ÁD: Magyarországon, de legalábbis Budapest peremkerületében, ahol felnőttem, némileg más utat járt be, másként jelent meg az EBM. Főleg a Mode-osok körében volt tapasztalható a nyolcvanas és kilencvenes években, hogy a Depeche Mode mellett akadtak, akik hallgattak Nitzer Ebbet, vagy Front 242-t. A suliban pedig elő-elő kerültek azok az arcok, akik egyszerre éltették Robert Smitht és Douglas McCarthyt (A Nitzer Ebb frontembere – a szerk.). Így én, aki ezeket a felsősöket próbálta utánozni, beszereztem pár EBM dalt, de személy szerint akkoriban jobban érdekelt a posztppunk és EBM esztétika, semmint maga a zene. Később aztán nagy mennyiségben kezdtem fogyasztani mindenféle zenét, előkerültek a régi EBM dalok, köztük magyar ős-EBM előadók is, mint a Cro-Magnoni Cola, amiket anno hallgattunk. S mivel akkor én már teljesen rá voltam csúszva a technóra, egészen különleges kontextusba került bennem ez a stílus. Ekkor, nagyjából tíz éve fedeztem fel magamnak újra az EBM-et, mikor elképesztő mennyiségű harag, kiábrándultság és indulat volt bennem egy nagyvárosi környezetben, ami teljesen összekapcsolta az aktuális lelki állapotom ezzel a stílussal, s ami ezáltal egyfajta terápiás zenévé is vált nálam.

BM: – Általánosban nagyot ment otthon Jean-Michel Jarre-tól az Oxygène meg az Équinoxe; zseniális anyagok, de kevés volt bennük a beat. Ott és akkor jött szembe a Kraftwerk Electric Café albuma (meg utána a teljes addigi életmű), ami sokkal jobban hozta azt, amiben jól éreztem magam, de még mindig nem éreztem azt (talán a The Mix kivételével), hogy eléggé vinne.. Na, ott jött szembe a Front 242 Front By Front albuma és elkezdhettem keresni mindent, ami ahhoz hasonlít. A klasszikus MTV 120 Minutes műsora meg a hazai fanzinok (Vírus, Phobia, Második Látás) nélkül nem lennék most így itt. Ahogy megjelent a Neurománc (William Gibson regénye, a cyberpunk-irodalom alapműve – a szerk.) általános legvégén, azonnal megvettem, és már a háttérzene se hiányzott hozzá: az volt az EBM meg az azzal rokon ipari dolgok. Ez a legnagyobb fájdalmam amúgy a Cyberpunk 2077 játékkal kapcsolatban, hogy kifejezetten EBM/ipari dolgok nem szólnak benne, még úgy sem, hogy Rhys Fulber (a Front Line Assembly alapító tagja – a szerk.) is ott van a felkért zenészek között.

CSZS: Nyolc-kilenc éve kezdtem orientálódni az elektronikus zene irányába, kezdetben a techno felé. A bulikon túl érdekelni kezdett a lemezgyűjtés, és talán itt indult el a folyamat, amikor elkezdtem keresni a saját hangom. Rengeteg podcast és hosszú órákon át tartó zenekutatás után éreztem, hogy ez a zene erőt, bátorságot ad, motivál, és képes vagyok ledönteni az előttem álló falakat. Mellette vannak olyan hatásai, amelyek által meg tudom mutatni lelkem valódi érzéseit.

GI: A nyolcvanas években rengeteg bakelitet vetettem fel kazettára. A Test Dept, a Cabaret Voltaire, a D.A.F. gyűjtésének pedig egyenes következménye volt, hogy beleszaladtam a Nitzer Ebb és a Front 242 zenéjébe. Itt kell megemlítenem, hogy a Petőfi Csarnokban futó Depeche Mode Klub vezetősége törte az utat EBM-ügyben akkoriban és tőlük is rengeteg zenét kaptunk.

Mit hozott az EBM az elektronikus zenébe (vagy a zenébe általában), hogyan tudott releváns maradni, és minek köszönhető a jelenlegi „divatja” bizonyos műfajokban?

ÁD: Szerintem az EBM nyersessége, illetve szörnyen egyszerű, de annál magával ragadóbb basszus-, illetve szintetizátor-témái voltak az okai annak, hogy a Nine Inch Nailstől kezdve számtalan óriási zenekar építette be a zenéjébe az EBM jellegzetes hangzását, ami annyira kultikussá vált, hogy tulajdonképpen szerves részévé lett az elektronikus zenének – de még a rockzene egy részének is. A relevanciáját pedig az adja, hogy az EBM szellemisége, provokatív mivolta – ami külsőségeiben egyszerre idézi a homoszexuális, illetve BDSM, valamint a már-már fasiszta esztétikát – frissen tartja az egészet, miközben nyilvánvalóan a periférián lévő melós gyerekek zenéje volt mindig. De persze hozzájárult az újbóli előtérbe kerüléséhez a retro-hullám is, illetve az, hogy a techno iszonyatos népszerűsége magától értetődően üvölt mindenféle újítási kényszerért. Ezzel együtt határozottan azt gondolom, hogy bár érezhetően van egy erős felfutása az EBM-nek, egy sokszor nagyon nehezen értelmezhető és nehezebben befogadható műfajról beszélünk, aminek szinte biztosan nem lesz soha akkora keletje a technóban, mint mondjuk a trance-nek.

BM: Catchy, menetelős basszusok négynegyedes dobon? Az electro-industrialt hozta össze az összes többi, iparizene-generálta mutációval, a new beattel meg a korai goával is vannak finom összecsengései (elég hipnotikus tud lenni az EBM a gyakorta tizenhatodolós basszusával), a militáns-feszes dresscode meg azért szép lenyomatot hagyott az elkövetkező évtizedekre. A korai Planetdamage-anyagok borítói előtt legyűjtöttem egy csomó borítót a moodboardhoz, hogy belőjük a baseline-t; a foncsorozott szemüveges kopasz arcok meg a brutalista hátterek azért kicsit megszabták a dolgokat, a mai napok mennek az ipari helyszínes fotók fórumokban. Ami a divatot illeti, bő tizenöt éve futott már egy nagyot a táncosabb ipari vonal a MySpace-korszakban, az LD50-es buliknak is egy szép felfutása-lecsengése volt akkor megfigyelhető, aztán a ciklikusságnak megfelelően valahogy időszerű volt, hogy megint felbukkanjon a hullámok alól. Ahogy a synthwave (meg az outrun) amúgy hozta a tekerősebb-dallamosabb vonalat, kellett mellé természetszerűen egy komorabb pólus is. A HÖR felől jövő zenei impulzusokat imádom amúgy, nagyon húznak.

CSZS: Ahogy a nyolcvanas években hatással volt akár az akkori populárisabb műfajokra, úgy most is hatással van az elektronikus zenére. Azt gondolom, néha jó megtörni mondjuk egy techno dj-szettet EBM-mel, kizökkent a monotonitásból. Egy impulzust ad, ami lehet boldogság, erő vagy kitörés egyfajta helyzetből.

GI: A lázadás és a potméter-tekergetés soha nem megy ki a divatból. Amíg fiatal a lélek, addig kiabál és táncol a test. A 4/4, a súlyos bassline-ok és a feszes tempó számos kapcsolódási pontot eredményez a techno és a psy-trance műfajokkal. Az analóg szintik reneszánszának köszönhetően pedig rengeteg nyers és masszív hangbank került a piacra, ami tovább erősíti az átfedéseket.

Mennyire határozza meg a zenei identitásodat az EBM? Mit ad neked a műfaj (akár személyes, akár művészi-önkifejezési vonatkozásban), és mi az, amit te beleviszel?

ÁD: Nekem a kezdetektől (vagyis onnantól, hogy kitaláltam, mit szeretnék zenélni) jelen van az EBM, amit nagyon a szívemen viselek és következetesen igyekszem beemelni a zenémbe. Számomra ez egy olyan esztétika, egy olyan szellem, ami egyfajta életformát is jelent. S amint mondtam: terápiás szinten is nagyon sokat adott hozzá az életemhez. Hogy ehhez én mit adok hozzá, egyelőre nem tudom, de éjjelente szeretek azzal hízelegni magamnak elalvás előtt, hogy a technoid (vagyis techno-hatású) EBM-et sikerült közelebb hoznom a közönséghez, ezzel pedig kaput nyitva a stílus többi, eredeti előadójához. Másfelől persze játszom tisztán EBM-et is, illetve a Ritual Abuse-zal közös live projektünk is az EBM mentén fogant. A zenélés ezen része pedig számomra egyszerre hagyománytisztelet és kísérletezés, aminek igyekszem egyfajta művelője is lenni. Producerként ugyan képtelen vagyok arra, hogy ne olyan zenét írjak, amiben nincs vagy háromféle stílus hatása, viszont eddig minden kiadott zenémben vastagon benne volt az EBM.

BM: Hangulatokat meg elképzelt filmek jeleneteit akarom zenében megcsinálni, ezekhez gyakran kapcsolódnak az ipari kultúra meg az EBM kliséi. és őszintén, egy kicsit sem bánom ezt. Fejtsen ki hatást, ezt tartom a legfontosabbnak az EBM meg a groove-ja miatt pont ilyen akcionista zene. A legérdekesebb akkor egyébként, amikor bevágott beszédfoszlányok úsznak be (ami sample clearing rémálom) meg 105%-on dagadagázik a basszus, valahol beúsztatsz egy szőnyeget és akkor tényleg az van, hogy aha, egy jövőbeli városban vagyok, minden szar, de legalább gyors vagyok.
Az EBM amúgy nekem folyamatosan keveredik az electro-industrial műfajjal, amit definiálhatok úgy, hogy „egy fokkal lassabb, de ugyanúgy egy fokkal gondolkodóbb is az EBM-nél”; a Zoth Ommog, Off Beat, Third Mind vagy a KK Records dolgai azért az egyik legizgalmasabb kísérletezős felhozatalt jelentették a kilencvenes években, amire ráláttam.
A műfajból a saját zenéimben is sokat merítek, zenei megoldásokat vagy hangulatokat akár a Skinny Puppy, a Mentallo & The Fixer vagy a Front Line Assembly számaiból. Hogy én mit pakolok hozzá? Jobban szeretem az élesebb, trükkösebb dobokat a klasszikusabb EBM-doboknál, hangsúlyosabb padeket, több effektet. Meg kevesebb a nadrágtartós üllőpüfölés.

CSZS: Rám a legnagyobb hatást vizuális téren gyakorolja, a zene által képviselt sötét tónusok, az ipari nyers jellegek és textúrák inspirálnak és ez nyomon követhető a saját grafikusi képi világomban.

GI: – Bár én mindig is electro industrialból származtatom magam, de nem felejtem el, hogy nagy EBM-rajongó vagyok. Egész zenei pályafutásom alatt a zenei stílushatárokat feszegettem, de a dinamikát mindig az EBM tette a munkáim alá.

Itthon mennyire megy az EBM? Mekkora a tábora, beszélhetünk-e magyar színtérről?

ÁD: A fiatalabb közönség szerintem inkább csak hallott róla, illetve érzi a hatását itt-ott a zenében, de nálunk az EBM új reneszánsza egyáltalán nem gyűrűzött be annyira, mint mondjuk Tbilisziben. A közönség idősebb és ínyencebb része viszont nagyon éli ezt a dolgot. A magam részéről amíg élek, nem felejtem el, mikor a Front 242 előtt játszottam, s már a szettem alatt teltház lett. Két hete pedig baromi nagy siker mellett indítottuk el a Body/Cultot a Fekete Zaj fesztiválon, amit kifejezetten ilyen rendezvénysorozatnak szánunk. De ott volt a Hardboiled bulija a Soft Crash-sel, ami szintén óriási élmény volt. Szóval itthon is él, létezik az EBM, és csodás érzés, hogy például a nyilvánvalóan divatzenévé vált technóval ellentétben itt ténylegesen érezhető és megélhető a szubkulturális életérzés.

BM: Volt meg van is itthon EBM, színtere is meg tábora is van. A Fekete Zaj fesztiválon, a gothabb bulik táncterein, az elszórt ipari bulikban megy a klasszikusabb meg a modernebb vonal is. Amúgy rengeteg a műfajban a hallgatóbarátabb anyag, jóval nagyobb potenciál van benne, mint amekkora tábora most van, ezért is örülök a technoid fúziónak.
Ha nagyobb mozgásteret engedek magamnak és kicsit belekeverem az EBM-ből kifejlődött ipari dolgokat is, korábbról az Escalator, Plasma Pool vagy a VIVIsect projekteket érdemes szem előtt tartani, az újabbak között a Cro-Magnoni Cola (1989-ben jelent meg az első lemezük, de 2019-ben volt a revival), DT413, Nadragea, Empelde, 3.N.D. nevekre érdemes figyelni. A stabil hazai synthwave-tábornak is van jó pár kötődés ipari vonalon, gondoljunk csak Lazerpunkra vagy Megahitre.

CSZS: Én egy fiatalabb generációhoz sorolom magam ezen a téren, amíg mások a „klasszikus” EBM zenéket élték, addig én tinédzserként a punk/rock/metált, ezért inkább a mai viszonylatokra látok rá. Az elmúlt években voltak hihetetlen jó megmozdulások akár a Lärmben, a Dürerben, az Aurórában vagy a Gólyában, turnézó külföldi nevekkel, de a közönség átlagban 20-30 főt jelentett. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy ezekre az eseményekre tényleg azok mentek el, akiket érdekel az előadó vagy a műfaj. Illetve ott van a Fekete Zaj fesztivál és a hozzá kötődő események, ezeknek szintén megvan a maga közössége. A BRVTAL kiadó profilja alapvetően az industrial stílusú zene, de mivel hárman igazgatjuk, mindannyiunkra hatással van más-más műfaj – ilyen nekem az EBM. A csapat egyik tagjaként számomra is fontos, hogy teret adjunk magyar és külföldi előadóknak, így jelentek meg a válogatás kiadványainkon EBM trekkek is. Az eseménysorozatunk keretében pedig három éve volt lehetőségünk vendégül látni Melaniát a nemzetközi színtérről.

GI: Komoly megtiszteltetés, hogy az egyik adminja lehetek a népes Hungian Oldschool EBM Klánnak, ami egy stabil, flame- és trollmentes közösség hosszú évek óta. Ez a társaság nagyon összetartó. Számos buli, koncert és találkozó szerveződik, és most folyamatosan érkezik a fiatal utánpótlás is.

A zenén túl az EBM egy komplett, markáns szubkultúrát is jelent. Mennyire vagy benne, érzed magadénak ezt a közeget, vagy egyes elemeit, mint a hozzá kapcsolódó külsőségek, vizuális jegyek, ideolófiák?

ÁD: Tartok tőle, hogy önmagam kapcsán ezt már nem tudom megítélni, mivel annyira az identitásom része az EBM, hogy az szinte kizárja az objektív ítéletet.- legalábbis elemeit tekintve biztosan. Viszont azt biztosan tudom, hogy egy borzasztóan nyitott, érdeklődő és kíváncsi közegről van szó, amelynek még az archaizáló része is sokkal nyitottabb, mint néhány más szubkultúra.

BM: Geometria szürke bája pipa; konstruktivista mi történik a matekórán vegyes technikával pipa; futurizmus pipa; cyberpunk pipa; fekete foncsorban nézni a jövőt pipa; arendszernemjó pipa; gate-re kötni a bekapcsolt talkshowt és modulálni a groove-ra pipa; addig nyomkodom a rendszert, amíg nem jön át a szomszéd és nem kezdi el dúdolni a refréndallamot ő is, mert a szolfézsórán is csak Front 242-klipeket néztem az MTV-n pipa!

CSZS: Itthon kevésbé találom a helyem ebben a közegben. De számomra nem feltétlen a külső megjelenés adja át egy ember hitelességét vagy elkötelezettségét egy adott műfaj felé. Ehelyett az én esetemben inkább a produktumról szól, legyen az grafika vagy dj-szett.

GI: Egy olasz srác fogalmazott úgy, hogy külsőleg militáns vagyok, rövid a hajam, bakancsban járok, a szomszédok nácinak néznek, de a hobbim a természetvédelem, a barátaim pedig balosok. Mi a klánon belül nem politizálunk, a zene összekovácsolt minket, együtt dobban a ritmusra a bal és a jobb láb, mindenki törődik a másikkal. Nekem ez nem közegem, nekem ez a második családom. Tisztára kilencvenes évek…