James Cole, Peter Makto, Collective Machine és Markus Homm – 4 olyan név, mely ma már nemzetközi szinten is komoly figyelmet kap a szcénában.
Ami összeköti őket az a március 31-én pénteken megjelent James Cole feat. Ledniczky – I’m Sorry című single és remixei.

A mai zenei áradatban a legtöbbször készen megvásárolt, vagy samplingelt acapellából dolgozik a legtöbb producer, és tök jó, ha vannak olyan előadók, akik visszatérnek a gyökerekhez és önállóan megírt szöveggel, vokalistával dolgoznak. A home studiókban, sampling packokból is kiváló cuccokat lehet összerakni, de azért van annak egy sajátos íze és zamata, mikor a klasszikus módon vokalista, és egy csapat dolgozik egy tracken. James Cole Jani most egy ilyen „születésbe” avatott be minket, ahol először vállalkozott barátaival arra, hogy ilyen produkcióval is megjelenjenek.

Mesélj arról honnan jött az ötlet?

Nyilván aki ismeri a a HOUSE történetét az képben van, hogy a nagy ikonikus trackek olyan diva legendákkal születtek, mint Barbara Trucker, Sandy B, Ultra Nate, és lehetne sorolni azokat a vokalistákat, bandákat és zenészeket, akik lefektették az alapjait a stílusnak. Komoly studio munkával, olykor több zenésszel együttműködve készültek ezek a darabok, amihez képest ma már nyilván egyfajta „tömegtermelés” van. Persze az egy más kor, más technikai lehetőségek, más zenei világ és nem is szeretnék a „régen minden jobb, komolyabb…stb” vonalon rugózni, mert én/mi is a legtöbbször sampling packokból dolgozunk, megvett kész acapellákkal, vagy samplingekkel. Nyilván nem mi vagyunk az elsők, akik itthon ezt megteszik, (nagyon sok általam tisztelt zenész, barát alkotott már így maradandót: Chris Ronson/The Qasar, Draft, Tommyboy, FromP60, Forteba, Collective Machine, Indigo Theory, hogy csak pár kedvencet említsek…) ugyanakkor tök jó volt kipróbálni nekem is egy kicsit milyen az, amikor ilyen klasszikus módon, studiózva születik meg a végeredmény…

A kérdésre válaszolva pedig ehhez Patricia adta az inspirációt, akinek a hangját hallgatva egy-egy korábbi dalában láttam fantáziát. Úgy emlékszem ráírtam egy insta videoja után, és mint kiderült Ő régóta járt a bulijainkba (Cinematiné, és Kecelre is anno) és tökre képben van az underground house műfajjal is, Sőt! Kifejezetten imádja a deep house-t, mégha korábban populárisabb darabokban is énekelt. Aztán küldött pár kezdeményt, meg saját szöveget és ötletet, és végül elkezdtünk a Viktorral (Capeesh Society) az alapokon dolgozni.

Utána hogy nézett ki a megvalósítás folyamata?

Kecskemétiként legalább 20-25 éve ismerem Zsoltit, aki Ritmo Zsolt néven lounge, chillout, nujazz darabokat ad elő gitárral, bárokban, éttermekben, klubokban és rengeteg komoly dalban is közreműködött/közreműködik zenészként is nagyon sok stílusban: Csík János – népzene, Kollányi Zsuzsi – pop, Ritmo – smooth jazz, The fluid musics lab feat Ritmo – Lounge, Oneword – Nu pop… stb.

Egyrészt Ő valóban klasszikus értelemben véve is képzett zenész, ráadásul az édesapja is komoly zongorista volt, (egy több mint 50 db-os synth gyűjteménnyel), így nagyon komoly hangszeres tudással, és stúdió tapasztalattal is rendelkezik. Ő készítette el az alapokra a padokat, chordokat, és improvizált a fő zongora témát illetően.

A groove-ot magát (ahogy szoktuk Viktorral írtuk meg) az akkor már nagy sikert befutott „Slow Down” remixhez hasonló szexi, ringató, apró kongákkal megbolondított klasszikus deep house alapnak. Erre játszotta fel Zsolti a témákat és raktuk helyre a dal gerincét, majd Patríciával kétszer is felvettük a vokált, közben a szövegen módosítgattunk ahol kellett. Majd jött az utómunka a mastert megelőzően is profi specialistákkal.
Áprilisban lesz kb egy éve, hogy elkezdtük és vagy 3-4x tuti újra variáltuk, mert vagy az egyikünk érzett benne hibát, vagy a másikunk szerint nem úgy és ott kell lennie a vokálnak és dallamnak… Szóval gyúrtuk, alakítottuk rendesen😊és közben ugye a remixereket is meg kellett keresni, időbe tellett mire ők is elkészültek…

Mi alapján esett rájuk a választásod? Vegyük sorra őket:

MARKUS HOMM remix:
Mihai Popovici mellett a klasszikus román deep house másik nagy ikonja, aki kb top5 ös artist a műfajban, és akit régóta szerettem volna a labelnél megjelentetni és erre ez tűnt a legjobb alkalomnak. Ő nyilván nem a „free-remixer” kategória, de ez egyfajta befektetés is a megjelenésbe, hogy általa is nagyobb figyelmet kapjon nemzetközi téren majd a release. Mivel ismerte már a cuccaim, játszott is párat és látott fantáziát a trackben sikerült megegyezni vele.

PETER MAKTO remix:
A mai világ a mikro stílusokról szól, és egy-egy kiadó nagyon speciális hangzást visz, alig van átjárás a stílusok közt, amit én is elfogadtam. Ugyanakkor van Petivel egy közös gyökerünk a ’deep house’ és anno nekem is volt alkalmam a Truesounds Music-on egy Mihai Popoviciu remixre, szóval úgy éreztem ezekre a közös gyökerekre lehet támaszkodni és megmutatni, hogy a különbözőség ellenére is létezhet olyan, ami összeköt minket. Elküldve neki az origit, szerintem pár nap alatt már küldte is az első verziót, és tényleg azt éreztem én és ő is, hogy az egykori legendás GU sorozatok Deep Dish-féle szexi-progis világa elevenedik meg a mai organic dallamos cuccokkal ötvözve az általa készített átiratban.
Tök jó, hogy volt/van olyan alkalom, ami összehozza az egymástól olykor tényleg távolinak tűnő hangzásokat, (melyek 10-en 20-on éve még tök természetes módon keveredtek egymással), mára viszont ritkaságszámba megy akár csak egy sokszínűbb kiadvány is.

De álljon itt egy gyors kérdés erejéig az ő élménye is:

Peti! Emlékszel mi volt az első, ami beugrott amikor meghallottad az original-t és mi volt a fejedben, amivel nekiültél a remixhez? Hogy írnád le nekünk a te verziód?

PNekem fétisem a vokálos zenék. A DJ-zés és a zeneírás is egy hasonló dolog, mint a festészet, ha hasonlattal élhetek – ahol a festékes palettán lévő színekből keveredik az, amit kifejez a festő. Az emberi tényező, az ének pedig egy ilyen faktor, egy különleges szín, mely érzéseket, állapotokat közvetít. Elsőre megfogott a vokál. Innen indult el a vezérhangya a fejemben. Értelmeztem, lefordítottam és követtem a hangulatot, amit sugallt. Egy picit szomorkás, egy picit merengő, egy picit romantikus remixet képzeltem el erre, mint jó megoldás. Továbbá úgy gondoltam, hogy a house és a tech house műfajok keményebb lábdobjai és basszusai helyett a picit melegebb proggie groove is jól állhat ennek. Én magam is szeretem ezt az érzésekkel kirakott lüktetést, szívesen táncikálok az ilyen zenékre egy picit merengve a magánéletem összes fejezetén egy nyelvet zsibbasztó vodka szódával, így ezt az állapotot szerettem volna lekottázni a remixben. Vegyes érzelmek, DJ barát verzió és illeszkedjen a Peter Maktohoz kialakított aktuális sound designhoz. Így sikerült, remélem bejön sokaknak!

COLLECTIVE MACHINE remix:
Mario kb számomra az egyik, ha nem a legtehetségesebb arca a hazai szcénának, akivel évek óta volt szerencsém nem csak bulikban, de studioban is együtt alkotni. Így tök alap volt, hogy ha egy főidősebb, hajtósabb remixet is szeretnék, és azt Ő készítse el, így egy igazi peaktime bomba született, ami a bulikban is nagyot megy egyébként😊

Végül íme egy werkvideo a készületekről:

A megjelenés részletei:

Dátum: 2023-03-31 péntek
Kiadó: Alliwant Music
Beatport link: https://www.beatport.com/release/im-sorry-feat-ledniczky/4061990
Spotify link: https://open.spotify.com/album/5zNXvMu22QUxFfj0xaRHY5
Soundcloud link: https://soundcloud.com/alliwant-music/sets/alliwant-music-025-james-cole-feat-ledniczky-im-sorry?ref=clipboard

Early Support:

Eelke Kleijn, Claptone, Grazziano Raffa, Darin Epsilon , Sabb, Anthony Pappa , Sebastian Davidson , Mihal Popovicui, D-Formation. Paco Osuna, Ilario Alicante, Claptone, Marco Faraone, Mihai Popoviciu, Dilby, Lorenzo De Blank, Claude Von Stroke, Sebastian Davidson, Anthony Pappa, Capeesh Society, Chris Ronson, and many more…