Első alkalommal jelenik meg magyar producer zenéje a Tresor Records-nál!

A Tresor Records-t – ami az azonos nevű berlini klubról kapta a nevét – Dimitri Hegemann alapította 1991-ben, azóta pedig stabilan tartja helyét a legtermékenyebb és legelismertebb techno kiadók sorában. Többszáz kislemezt, nagylemezt és mixalbumot adtak már ki eddigi működésük során.

A Tresor neve egyet jelent a minőségi techno hangzással, a kiadó által piacra dobott megjelenések azonban a kategóriák és címkék egész széles tárházát vonultatják fel, a digitális hardcore-tól és a futurusztikus hip-hopon át egészen a trance-ig. Jól bevált sémákat és tucatmegjelenéseket ne itt keressünk! A Tresor Records bátran mer kísérletezni és letérni az előre kitaposott útról.

Hasonló elveket követ a Tresor Records legfrissebb kiadványa, ami április 28-án fog napvilágot látni egy 13 részes válogatáslemez formájában. Ez immáron a 350. megjelenésük a sorban. Számunkra az utolsó track miatt válik igazán érdekessé a dolog, ugyanis a Cirrus Virga című szerzemény egy budapesti producer alkotása! Ez a hír már önmagában is az egyik legjelentősebb hazai történés idén a nemzetközi porondon. A dolog igazi különlegessége pedig az a tény, hogy a zene készítője még idehaza is szinte teljesen ismeretlennek számít. Minket viszont nagyon furdalt a kíváncsiság, hogy megismerjük őt, Nit. pedig készségesen válaszolt a kérdéseinkre. Az interjú végére görgetve pedig természetesen a kérdéses szerzeményt is meg tudjuk hallgatni, teljes hosszában!

Hogyan indult a zenéhez és a partikhoz fűződő viszonyod?

Zenetagozatos általános iskolába jártam, 10 évig tanultam zongorázni – ezek adták az alapot és persze 89-től az MTV, az első Prodigy albumok, a Music for the jilted generation volt a legmeghatározóbb. 92-ben – 11évesen – nagyon megadta az alaphangot – mint sokunknak akkoriban, de nem hagynám ki a Massive Attacket, Aphex Twint, Orbitalt, Bjorkot és persze hosszan sorolhatnám.

Partik kapcsán az első és legmeghatározóbb élményem mindenképp a Super Sonic Technikum indulása volt, amikor még csak páran lézengtünk ott, valahogy akkor imádtam a legjobban-minden hétvégén ott voltunk, volt hogy szerdánként triphopon is, Tilos partik és persze az Ó utcai tilos klub -alig vártuk a keddet – Ablak-A-Dubra, Olof Palme házas bulik, Jailhouse – dnb bulik és persze a kihagyhatatlan Trafós bulik. Aztán egy rövid ideig szünet és 2002-től nagyon aktív lett a hetedik kerület, úgyhogy mint a bolygóhollandi keringtünk – és oda mentünk, ahol az aktuális kedvenc volt. Minimal Camp/Gyenesdiás 2007 vagy 8-ban azt hiszem, zseniális volt. Igazából csak az elmúlt 7 év maradt ki, mondjuk úgy, hogy alkotói szabadságon voltam 🙂

Mióta írsz zenéket? Hogyan zajlik nálad a producerkedés folyamata?

2015 nyarán írtam az első trekit, amit pár producer pajti biztatására felraktam a Soundcloudra, ahol végül elég hamar rám talált egy akkor startoló német-ausztrál kiadó és a hetedik track amit megírtam, fel is került egy válogatás bakelitjükre, ezért is lett a címe Seventh. Aztán nem sokkal rá egy 4trackes digi EP is kijött náluk The other side has an other side as well címmel. Aztán kiadtam pár ep-t saját megjelenésben, amit egy Audioexites válogatás követett.
Maga a folyamat nagyjából annyi, hogy nem nagyon lehet kirobbantani a gép elől 🙂 De nincs semmi komoly setupom, a Cirrus Virgát még egérrel szerkesztettem ki 2018-ban.
Manapság is mindössze egy midivel dolgozom. Általában barátoknál kerülök hangszerek elé, vagy valami dzsemmelés kapcsán, lásd a moduláros kép, az a Live Animal Transportos-os fiúk szépséges setupja. Nem emlékszem pontosan, de olyan 9 órát biztos nem jöttem el a hangszerek mellöl, a modulárba meg teljesen belezúgtam, nem lehetett magára hagyni 😉 Kezdetben nagyon sokat szerkesztettem míg egérrel írtam a zenéket, mostanában inkább úgy dolgozom, hogy csak kísérletezem valami új hangzáson, felviszem a midivel, ugyanígy a többi sávot is és ha nagyon muszáj a végén utána szerkesztek, de igazából nem nagyon szeretem ezt a részét már.

Kik azok a producerek, akikre felnézel, vagy példaképnek tekintesz?

Ezen még így nem gondolkodtam, a 90-es években Aphex rajongó voltam és persze Björk, Jeff Mills, az elmúlt pár évben nagyon megszerettem Kanding Ray-t, Alva Noto-t, Monolake-t, de annyira nem vagyok képben. 2013-2015 között míg Dj-ztem, azért jóval szélesebb ismereteim voltak, manapság inkább 70-80′ évek new beat, electro, italo disco, punk etc. viccesebb darabjait szemezgetem – pár ismertebb közülük: Cerrone, Alexander Robotnick, Acid Moody Synthesizers, Confettis…

Te vagy az első magyar, akinek a legendás Tresor címkéje alatt jött ki a zenéje. Hogyan kerültél kapcsolatba a kiadóval? El tudnád mesélni nekünk röviden a release folyamatát? Mi az a plusz, ami szükséges ahhoz, hogy egy ilyen nagynevű kiadó adja ki a zenédet?

Borosi Gábor felkért egy live szettre úgy fél évvel ezelőtt. Annyi megkötése volt, hogy csak saját zenék legyenek rajta, viszont elég gyorsan össze kellett rakni, mivel utolsó pillanatban voltunk egy váratlan lebetegedés miatt, így egy hybrid live szetet tudtam nagy hirtelen összerakni, ami lement a radiOzorán és később felkerült a Soundcloudra, ahol rátaláltak a Tresorosok és rám írtak, hogy küldjek demokat – tizenvalahány trekit küldtem, ennek ellenére nagyon sokszor meghallgatták mindegyik zenét, s végül nagy meglepetésemre ezt választották, amit utolsóként töltöttem fel – amúgy teljesen bizonytalanul, mivel elég régi zene. Aztán 3 hét alatt lezajlott az egész szerződéssel, mindennel együtt, már csak a megjelenésre kellett várni. Arra hogy mi az a plusz nehéz válaszolni. Szerencsém volt, de sok elismerést kapok mostanában, hogy mennyire jók a zenéim és az ozorás szettem, kicsit úgy érzem, hogy a befektetett idő és szeretet most megtérült.

Hogyan jellemeznéd az általad képviselt hangzásvilágot és magát a szerzeményt? Mire utal a címe?

A jellemzést inkább meghagynám a szakértőknek és a hallgatóságnak, különben amiket eddig írtak róla, nagyon tetszenek. Általában mindegyik trackem elég más, ráadásul a Cirrus Virgát 2018 decemberében kezdtem el írni és az általános hangulatom, valahogy sokkal derűsebb volt – legalábbis az biztos, hogy sokkal pozitívabb érzések jönnek át a régi zenéimen most visszahallgatva, mint az újaknál, azok valahogy sötétebbek, kivéve ha épp nem. Így mikor visszahallgattam, valahogy súlytalan, lebegős hangulatom támadt tőle – előtte egyébként már volt pár címe, gyakran vagyok gondban ezzel a kérdéssel – de végül beugrott ez, felvetettem és úgy döntöttünk az utolsó pillanatban, hogy jobban kifejezi a zene hangulatát, mint az előző. A Cirrus Virga különben egy felhőtípus, nagyon táncos tud lenni az alakjuk és egészen változatos, izgalmas ritmusú csoportokat alkotnak

Szinte teljesen ismeretlen a neved még a hazai közönség előtt is. Jogosan merülhet fel a kérdés: hol voltál eddig?

Haha! Nyolcadik éve Nagymaroson a hegyen, ahol lakom. Jó, hát ez nem meglepő, pont ezt érzem én is, hogy nagyjából nem nagyon léteztem mostanáig, mivel 7-8 éve nem járok sehova, mióta ott hagytam Budapestet. De azért vannak, akik követik a tevékenységemet. Pl. Rónai András (a dalszerzo.hu szerkesztője) méltatta már megjelenéseimet, illetve van pár hazai és nemzetközi producer és nem producer barátom, akik szintén lelkesen követik a dolgaimat.

MIlyen terveket szánsz az idei évre?

Van pár projekt amin évek óta dolgozom, upcycling lámpákat készítek évek óta, hamarosan azokkal is szeretnék már valami komolyabbat kezdeni, egy album van kilátásban, meg videoklipeket vágok a zenéimhez, remélem lesznek zenélések is, nagyjából ilyesmik.