Sint Maarten – sokan csak a híresen alacsonyan, tengerpart mellet landoló repülőkről ismerik, de ennél jóval többet nyújt a sziget. Helyiként hamar a látnivalók végére lehet érni, de ez nem azt jelenti, hogy ezzel véget is ért a móka.
A sziget ugyanis mindig tartogat meglepetéseket. Főleg nekünk, akik életünk nagy részét Európában, de főleg Magyarországon töltjük. Hét évvel ezelőtt abban a szerencsében volt részem, hogy 2 évig az otthonomnak mondhattam a sziget. És pont ez a két év volt az ami megalapozta, és a későbbiekben kicsit más irányt is adott a sziget jövőjének. De erről picit később.
Cirka 150 különböző nemzetiség találkozik ezen szigeten, és három féle hivatalos fizetőeszköz van forgalomban. Javarészt a turizmus tartja el a szigetet, és ez látszik is: a vendéglátás mindenhol magas szinten, de mégis olyan karibisan működik: kicsit leszarják, kicsit oda figyelnek, de a vendég boldogsága a fontos. A sziget egyik fele Franciaországhoz (így az unióhoz is) tartozik, a másik fele holland de mégis független és így még élesebben lehet itt ot érezni a különbségeket ez főleg a laza és lazább szabálykezeléseken látszik. Illetve a boltban fellelhető termékeken. Meg az egyik oldalra Európából, addig a másikra főleg Amerikából érkeznek a dolgok (autótól a fokhagymanyomon át mindenre kiterjed).
Mivel főleg a turizmus jelenti a fő bevételi forrást, így természetesen a szórakozásra is nagy hangsúlyt fektetnek. Legutóbbi utazásom alkalmából egy fiatal lány – aki konkrétan az évente megrendezésre kerülő Sxm fesztiválra érkezett – kérdezte tőlem, hogy mégis hogyan tudnám leírni szigetet. Erre a legjobb válasz az talán, hogy egy „hatalmas játszótér felnőtteknek”. Az itteni szórakozóhelyek nagy része főleg a helyiek zenei ízlését szolgálja ki, de egyre nagyobb teret kap az underground house zene is. Hét éve még 1-1 helyen láttak potenciált az afro house és deep house zenében, mára azonban számos olyan vendéglátó egység üzemel, ahol csak ilyet hallani. Mindez köszönhető a már korábban említett fesztiválnak és egy pici közösségnek, aminek én is szerencsés tagjának mondhattam magam akkoriban. A szigeten mi szerveztünk először house és techno bulikat a tengerparton. Nem kell nagy dologra gondolni, összetoltunk két nagy asztalt a dj pultnak, a kezdetleges fénytechnikánkat pedig természetes fénnyel egyensúlyoztuk. A mindent bevilágító telihold ugyanis varázslatos látványt nyújtott. Felejthetetlen élmény volt.
2017-ben az Irma hurrikán hatalmas károkat okozott a szigeten, ami után két évig tartott, mire az élet visszatérhetett a normális kerékvágásba. Ekkor azonban jött a koronavírus, de a helyiek nem adták fel. Mindenki kitartóan dolgozott tovább az új és szebb jövő reményében. 2023-ra egy teljesen új arcát kezdte mutatni a sziget. Frissebb arcát mutatta, tele pozitív energiával.
20 éves koromban jártam itt először, masszőrként kerültem ki a szigetre. Itt találkoztam későbbi tanítómmal és nagyon kedves barátommal Balázzsal. Neki hála kezdtem belevetni magam a dj-zésbe és kaptam lehetőséget, hogy életvitelszerűen csak dj legyek. Több rezidenciám is volt, hétről hétre 3-4-5 helyen zenéltem, és annak ellenére, hogy még csak fél éve kezdtem el egyáltalán egész szépen sikerült is helytállnom.
2016- ban rendezték az első SXM fesztivált, a látogatók száma évről-évre növekedik. Főleg amerikaiak és kanadaiak alkotják a törzsközönséget, ez a zenén is igen csak érződik. Sok olyan fellépő van, aki itthon kevésbé vagy egyáltalán nem ismert, ott viszont hatalmas névnek számítanak.
A fesztivál az egész szigeten történik több különböző helyszínnel, mindegyik a maga adottságának megfelelően. A fő helyszínt a nagyszínpad és egy kisebb színpad alkotja, máshol pedig a napfelkeltés after partiknak adnak helyet. A napi bontás általában stílusok alapján történik, így volt keményebb technosabb nap Dubfire főszereplésével, aki utolsó nap zárta a main stage-et. Az afro house-ra épített napon pedig Black Coffe zárta a programot.
De volt olyan is, hogy SIS beugrott zenélni csak úgy haveri alapon 3-4 órát zenélni egy villába. A helyiek már tudják pontosan, hogy melyik nap melyik helyszínen van legjobb buli. De aki nem tudná, annak sem kell kétségbe esnie, hiszen gyakorlatilag két út vezet a szigeten, így egészen biztosan bele fogunk botlani a számunkra megfelelő eseménybe.
Egy átlagos éjszaka itt úgy néz ki, hogy elmegyünk vacsorázni, ha kedvünk tartja, akkor beugrunk egy kicsit játszani a kaszinóba, majd elkezdünk iszogatni egy bárban, majd belecsapunk a táncba. A helyi szabályozás elég szigorú, a legtöbb hely 2-3 körül bezár. De utána sem áll meg az élet, a sztriptízbárok ugyanis még később is nyitva tartanak. Ide elsősorban nem is a lányok miatt szoktak járni, hanem azért mert a munkájukkal végző vendéglátósoknak is legyen egy hely, ahol össze tudnak gyűlni.
Legutóbbi látogatásom alkalmából viszont felüdülés volt látni, hogy van olyan szórakozóhely, ami már hajnalig várja a látogatókat.
Füvet szívni és alkoholos állapotban vezetni itt sem szabad, ugyanakkor nagyon lazán kezelik ezeket a szabályokat. Meglepő módon szinte nincs is baleset, én is csak hallomásból értesültem eddig ilyenről, pedig elég érdekes az itteni közlekedési morál, eszeveszett módon nyomják a dudát. A stopolás is teljesen mindennapos látvány errefelé. Elképzelhetetlenül nagy a szabadság ezen a szigeten, az egyszer biztos.
A sziget egyébként Szent Mártonról kapta a nevét, akinek a tiszteletére szobrot is állítottak.
Ha valaki szeret a napfelkeltében vagy naplementében gyönyörködni, annak minden nap tudunk új helyet mutatni. Meseszép látványt nyújt, ahogy átbukik horizonton a nap. A sziget már este 6-7 körül sötétségbe borul. Ilyenkor sokan vesznek magukhoz egy üveg bort vagy néhány sört és gyönyörködnek a látványban a tengerparton.
A fesztivál hivatalos programjába sajnos eddig még nem kerültem be, de a fesztivál ideje alatt is volt lehetőségünk zenélni egy bárban, ahol azt tapasztaltuk, hogy teljesen más a dj-khez való hozzáállás. Mi 10-től zenéltünk, ekkor még javában vacsoráztak családok az asztaloknál. Minket is meglepett, hogy milyen hangulatot varázsolt az a 20-30 fő, aki miattunk jött. Fütyültek, kongáztak, sipoltak, tapsoltak és ugráltak. Senki nem törődött vele, hogy egyébként egy igen impozáns helyen vagyunk, a pincérek folyamatosan a dj-k kívánságát lesték és a végén ők is hatalmas tapsviharral és ujjongva búcsúztak el tőlünk. És ez egyébként egy kevésbé jól sikerült szett alkalmából is így szokott lenni. Nagyon hálásak! Ilyenkor érezzük, hogy megtérül az a sok-sok belefektetett munka, egyre többen fogadják el és értékelik az elektronikus zenét, ezekért az örömteli pillanatokért érdemes igazén csinálni! Itt még a konkurens helyek is tiszteletben tartják a másikat, aki nem így tesz, azt hamar ki ki köpi magából a rendszer.
A szigeten egyébként fellépett a Cercle szervezésében Blond:ish, aki után Balázs (BLS) vette át a dj pultot
Comments are closed for this post.