Ibiza a bölcsője és ihletője, az örök nyár és a paradicsomi tengerpartok zenéje, amire lazulni és táncolni is lehet – röviden ez a balearic. A bő három évtizedes múltra visszatekintő, de itthon még mindig kevésbé elterjedt hangzásvilágot első számú hazai képviselőivel, a Pleasure Voyage duóval jártuk körül.

Ha szeretnénk rápihenni a partizásra előtte, utána, vagy akár közben, a chillout zenék széles spektruma tökéletes a célra (lásd a Gelka dj-producerével készült műfajkalauzunkat). De mi van akkor, ha bulizni is inkább nyugisabb, lágyabb, finomabb zenékre szeretnénk? Erre találták ki a balearic irányzatot! Pontosabban, ezt a gyűjtőnevet találták ki az angolok azoknak a táncolható, de nem kifejezetten vagy feltétlenül elektronikus tánczenéknek, amiket a 80-as évek végén Ibizán DJ Alfredo vadul eklektikus, freestyle dj-szettjeiben hallottak – és amiből aztán egy önálló zenei iskola formálódott. A balearic (kezdetben: balearic beat) a house egyik előképeként kezdett kibontakozni Nyugat-Európában, majd a helyét/szerepét jószerivel átvette a chillout, de az nem tudta helyettesíteni a könnyed, mediterrán hangulatú partiképes zenéket, melyek a 2010-es évek nu-disco hullámának hátán jöttek újra divatba, az utóbbi néhány évben pedig határozott revival érzékelhető ezen a téren.

A balearicot többször emlegettük már – például Andrew Weatherall vagy az italo-house kapcsán -, de úgy gondoltuk, érdemes alaposan is  foglalkozni vele, főleg hogy itthon még mindig fehér foltnak számít a zenei térképen. A balearic nem egy stílus, inkább egyfajta felfogás, és még tengerpart sem kell hozzá – ezt bizonyítják kalauzaink, Prech Szilárd és Lukács Attila Jr., akik Pleasure Voyage néven, Magyarországon tudtunkkal egyedüliként folynak bele ebbe a jólesően bizsergető zenei áramlatba. 

Hogyan írnátok le a balearic hangzásvilágot? Mitől lesz balearic egy zene; vannak felismerhető, tipikus stílusjegyei, sablonjai?

A balearic hangzás egy eléggé tág fogalom, számos zenei stílus és elem belefér, mint a diszkó, a house, a downtempo vagy a chillout, de igazából nem korlátozódik egyetlen zsánerre. A balearic inkább egyfajta hangulatot, érzést jelöl, amit ezek a zenék sugároznak, kifejeznek. Mi úgy fogalmaznánk meg, balearic minden olyan dallamosabb, lágyabb, nyugisabb, lazább diszkó, house vagy downtempo zene, ami valamiféle nyárias, napfényes életérzést és kellemes, tengerparti hangulatot közvetít. Lehet chillezős háttérzene és kluborientált tánczene, mint a balearic house válfaja, amivel valószínűleg a legtöbben összekötik ezt a hangzásvilágot. Vannak azért jól beazonosítható stílusjegyei; az egyik hangsúlyos jellemzője a természetes, organikus hangzás. Gyakori az élő, akusztikus hangszerek használata – dobok, basszusgitár, akusztikus vagy elektromos gitár, különféle fúvósok – és ezek kombinálása elektronikával. Az élőbb hangzás és az organikus elemek segítenek elérni a lazább, természetközeli hatást. A szintetizátoroknál pedig az érzékeny, lágy padek és hangszínek dominálnak; az imitált hangszerek, mint például a gyakran használt fuvola, is hozzájárulhatnak a balearic feeling megteremtéséhez, de nem feltétlenül szükségesek. Ugyanígy sokszor hallható a balearic zenékben tengermorajlás, madárcsicsergés – amilyen az általunk is sokszor elsütött, megunhatatlan Loon sample  – vagy más természeti hangok, illetve „éteri” vokálok, ezek mind ráerősíthetnek az atmoszferikus, mély, érzelmes és természetközeli hangzásvilág megteremtéséhez. Összességében a balearic nem egy szigorúan meghatározott stílus; van ugyan néhány sajátos jellemzője, de hogy mi tartozik ebbe a kategóriába, az nagyban függ a hallgató értelmezésétől és érzéseitől. 

A balearic őshazája, egyúttal kvázi névadója Ibiza, de mennyire szorosan kötődik ez a zenei világ a „Baleárok gyöngyéhez?”

Ezen a vonalon valóban gyakoriak a spanyolos, latinos motívumok, amelyek hozzájárulnak az egzotikus, mediterrán hangulathoz és ráerősítenek a zenében a szigetek inspirációs és kulturális hatásaira. De a spanyolos motívumok csak egy összetevő a sokból, amelyek skálája igen széles a lassú, pihentető chillout dallamoktól az atmoszférikus elektronikus ütemekig, a house-os, diszkós, sőt akár trance-es elemekig. A lényeg, hogy a zenék valamilyen módon tükrözzék az Ibizára is jellemző könnyed, nyugodt, és gyakran érzelmeket keltő hangulatot.

Ugyanakkor tény, hogy Ibiza a balearic bölcsője, ez a zene itt született és fejlődött ki. és a mai napig az első számú otthona. A szigeten működik a Café del Mar és az Ibiza Global Radio, amelyek nagyban hozzájárultak a balearic zene nemzetközi népszerűsítéséhez. Ez persze nem azt jelenti, hogy kizárólag Ibizán „él” a balearic; Anglia és Olaszország a két másik fő bástyája, de mostanra gyakorlatilag az egész világra szétterjedt, számos dedikált esemény, fesztivál fut. és egyáltalán nem csak délszaki helyeken szól vagy készül ilyen zene. 

Ti hogyan ismerkedtetek meg a balearic hangzással?  Mi a varázsa számotokra; miért szerettek ilyen zenéket hallgatni, játszani és csinálni?

A balearic zenével a kezdeti Cafe Del Mar-lemezeken keresztül ismerkedtünk meg, amiket a legendás Jose Padilla válogatott. Aztán nagy hatással volt ránk Phil Mison, a balearic angol nagymestere; az ő Cantoma néven készített zenéit nagyon sokat hallgattuk – és játsszuk a mai napig daytime dj-zéseken. Szóval nekünk a balearic sokáig inkább a chillouthoz állt közelebb, de az utóbbi években kezdtünk kicsit másképp viszonyulni hozzá.

Ami a varázsa, az számunkra elsősorban a finomabb hangzás és a zenei sokszínűség. Játszani főleg a nyári szezonban szeretjük ezeket a teraszos, félig nyitott helyeken. Csinálni pedig azért, mert közben teljesen oda tudjuk képzelni magunkat egy nyári tengerparti helyszínre. Nagyrészt az őszi-téli szezonban készülnek a zenéink, ami előhívja a forró nyári napok emlékeit.

A fent említettek mellett kik a balearic úttörői, alapfigurái?

Csak néhányukat említve felsorolás szerűen, az ő munkásságukat érdemes ismerni, követni: Chris Coco, DJ Harvey, DJ Pippi, Don Carlos, Francesco Montefiori (Key Tronics Ensemble), Kenneth Bager, Max Essa, Pete Gooding, Stefano Tirone (S-Tone).

És kik a mostani generációból a meghatározó dj-k, producerek, kiadók ebben a mezőnyben?

Érdekes jelenség, hogy az utóbbi időben egy sor új, feltörekvő producer jelent meg balearic zenekkel, és ennek hatására visszatértek a színre azok a régi arcok, akik adott esetben ezen a vonalon évekig nem adtak ki semmit vagy teljesen inaktívak voltak (mint DJ Pippi, Don Carlos vagy Raul Orellana). Az újhullámos producerek, akik számunkra meghatározóak: Manuel Darquart, Joe Morris, Lone Saxon, Gold Suite, Rhode & Brown, Tilman, Cosmic Garden, COEO, Rhythm Of Paradise. 

w_ Prins Thomas

A kortárs balearic kiadók pedig, amiket rendszeresen követünk: MM Discos, Music For Swimming Pools, International Feel, Music For Dreams, Claremont 56 , Hell Yeah Recordings, NuNorthern Soul , Is It Balearic?, Leng,, Dream Chimney.

A balearic hangzásvilág alapjait több mint 30 éve lerakták, és ezek tulajdonképpen azóta változatlanok – sarkosan fogalmazva mondhatnánk, hogy nincs sok különbség a legfrissebb és a 10,20,30 éves „klasszikus” zenék között. Mi az oka ennek az állandóságnak?

A korai, ma már klasszikusnak számító balearic trackeket a karakteres, könnyen felismerhető dallamviláguk, a finom ütemeik és a jellegzetes, egyedi hangulatuk tette kiemelkedővé és maradandóvá. Olyan zenei eszköztárat hoztak, ami tökéletesen kifejező és örökérvényű, ahogy azok a hangulatok, érzések is, amiket közvetítenek.

Eztért lehet az is, hogy miközben az utóbbi években a balearic újra egyre felkapottabbnak számít, gyakorlatilag ez a zenei világ nem lép túl a régi paneleken?  Lesz valaha olyan, hogy „nu balearic”?

Valóban egyre felkapottabb, még Peggy Gou is balearic stílushoz sorolta a legutóbbi Beatport no. 1 kislemezét,  így tényleg nagyon sok emberhez el fog jutni ez fogalom – persze az már más kérdés, hogy az autentikus balearicosok ezt mennyire veszik jó néven… De általában véve is jelenleg sokkal több producer és dj játszik ilyen zenéket, mint akár csak néhány évvel korábban, ami szerintünk annak is köszönhető, hogy nagyon visszajöttek a divatba a 90-es évek hangzásai, így ez is. Zenekészítés szempontjából közre játszhat, hogy a korabeli vintage hangszerek most a piacon sokkal olcsóbbak, vagy létezik egy hasonló, egyenrangú VST; magunkon is tapasztaljuk, hogy most olyan szintetizátorokkal tudunk dolgozni, amik a 90-es években elérhetetlenek lettek volna számunkra. Zenegyűjtési oldalról pedig az utóbbi időben egyre több balearic/italo/dream house zenét adnak ki újra, külön vagy válogatáslemezeken, sőt, vannak kimondottan olyan sorozatok, amik a 80-as 90-es évek fordulójának zenéit teszik újra közkinccsé nagy sikerrel (pl. Hostal La Torre Recordings: La Torre Ibiza; Faze Action Present The Balearic Sounds Of FAR; Welcome To Paradise: Italian Dream House 89-93; Ciao Italia: Generazioni Underground). Ezek mind segítik újraéleszteni vagy egy egészen új szintre emelni ezt a zenei vonulatot.

És talán az is benne van, hogy sokszor az az érzése az embernek, régen minden jobb volt, lassabb volt a világ, nem volt ennyi inger, döntéskényszer a mindennapok folyamán, és ezt próbálják/próbáljuk visszahozni a zenében és a táncparketten.

Azt, hogy lesz-e új ágazata a balearic hangzásnak, nem tudjuk, de az biztos, hogy a régi zenék időtállók; sokan továbbra is nagyra értékelik és élvezettel hallgatják őket évtizedekkel az elkészítésük után is. De a partikon is működnek; egy 20-30 éves lemez simán mixelhető a legfrissebb kiadvánnyal, maximum a lábdob nem lesz annyira ütős. 

Itthon rajtatok kívül mintha ezt a hangzást nem képviselné más. Ti hogyan kötöttetek ki a balearic terepén? 

Amikor elkezdtük a közös zenélést, ez az irány rögtön nyilvánvaló volt, a művésznevünket is ennek tudatában választottuk, hiszen tengerparti kirándulásaink szülötte a Pleasure Voyage. Egy utazás a balearic univerzumában. Melódiák, dallamok, hangok sorozata, amelyekre a test hangszerként rezonál 

A tengeres képnél maradva, meséljetek a projekt vízre bocsájtásáról! 

Az interneten keresztül ismertük meg egymást, és ott évekig beszélgettünk, producerkedésről, dj-zésről és egyebekről, közben egyértelmű lett, hogy nagyon hasonló az érdeklődési körünk. Aztán 2018-ban végre személyesen is találkoztunk Budapesten egy Tensnake-bulin, ami után pár héttel Szilárd kezdeményezésére volt egy közös tetőtéri dj-zésünk, és az olyan jól sikerült, hogy úgy éreztük, ezt folytatni kell, nemcsak dj-zéssel, de saját zenék készítésével is- így született meg a Pleasure Voyage. Mindkettőnknek voltak zenei projektjei korábban: Szilárd évekig a nu-disco színtéren mozgott (itthon a zsáner egyik első misszionáriusaként, Holic néven, illetve a nemzetközileg jegyzett SpaceWalker Recordings vezetőjeként – a szerk.) és Attilának is volt pár megjelenése, miközben egyre több tapasztalatot szerzett dj-zés terén, majd a covid alatt vetette bele magát igazán a producerkedésbe.

2020 óta fut a Pleasure Voyage, és az előző kérdésre reagálva, egyelőre mi sem ismerünk itthon olyan producereket, akik azt az irányt vinnénk, mint mi, de persze lehet, hogy csak nem találkoztunk még velük. A dj barátainktól viszont egyre többször hallunk ilyen zenéket. Nemrégiben például volt egy laza back-to-backezés Oneeyedman-nel, ami simán egy balearic/italo-house szettnek lehetett volna nevezni, teljesen véletlenül mindannyian csupa ilyen lemezt vittünk.

Miért lehet az, hogy a balearic-iskola itthon nem igazán talál követökre?

Talán mert nincs tengerpartunk 🙂 Mások itthon a partizók zenei preferenciái. De próbáljuk edukálni a közönséget, valahol ez minden underground dj feladata. Amúgy voltak próbálkozások a közelmúltban, mint a Room 8 klub a Király utcában, de sajnos pár sikeres buli után nem sikerült hosszabb távon megveti a lábukat a pesti éjszakában. Nagy kár, mert erős lett volna a balearic vonal ezen a helyen.

Ti viszont nagyon is sikeresen hajóztok előre nemzetközi vizeken a balearic zászlaja alatt. Számos menő külföldi kiadónál jöttek ki zenéitek, az albumotok pedig Prins Thomas labelén – ez hogyan jött össze, illetve lesz-e az együttműködésnek folytatása?

Egy olasz producer ismerősünktől jött a kontakt, akinek már volt megjelenése a Horisontal Mambo kiadónál. Elküldtünk egy demo anyagot a kiadó e-mail címére, és pár nappal később jött is válasz, hogy Prins Thomasnak tetszenek a zenék és küldjünk még többet, mert egy teljes albumot szeretne tőlünk kiadni – ez lett a Daydreams 2021 nyarán. Azóta találkoztunk személyesen is Thomassal, amikor Budapesten dj-zett, és nincs kizárva, hogy valamikor újra dolgozunk együtt!

Egyébként a többi megjelenésünk is hasonló módon jött össze, például a német Tilmannal. Nagy rajongói voltunk a zenéinek, elküldtünk egy EP-nyi demót, és egyből jelezte, hogy tetszik neki és szívesen remixelne is a kiadványra. Aztán pár hétre rá küldött három saját remixet és mondta, hogy bizony vinyl is lesz belőle. Mondanunk sem kell, hogy mennyire megörültünk ennek a hírnek! A legfrissebb megjelenésünk az Azzurro EP pedig úgy jött létre, hogy az olasz kiadóvezető, Francesco küldött nekünk egy vendégmixet, plusz az új kislemeze promójat, aztán elkezdtünk beszélgetni és kérdezte, hogy nincs-e kiadatlan anyagunk. Mutattunk pár zenét, nagyon bejött neki, így aztán szépen összeállt ez a kislemez. A címadó dalhoz ráadásul videoklip is készült Olaszországban.

Mit gondoltok, ti mit visztek bele ebbe a zenei világba, milyen saját ízt adtok hozzá?

Talán az eklektikusságot adjuk hozza a dj-szettjeinkel: tipikus esetben 85-90 bpm-en kezdünk, ez lehet chillout vagy autentikus világzene, aztán kalandozunk a lassú balearicon át a diszkóig, a naplementében folytatjuk euforikus italo-house-szal, majd egy kis afro house, egészen a boldog 130 bpm körüli latin house-ig. De ugyanígy a megjelenéseinkre sem lehet mondani, hogy egyhangúak lennének, hisz a saját zenéink közt is van italo, house, disco, afro. Szóval elég változatos a repertoárunk. és számunkra ez (is) mind belefér a balearic kategóriába.

A saját zenétek abszolút illeszkedik a nemzetközi trendekbe – színvonalában is -, nem lehet megmondani, hogy magyar producerekről van szól. Egyáltalán, fontos az, hogy legyen a zenében valami magyar jelleg, ha már nekünk „a Balaton a riviéra?”

Amikor elkezdtünk együtt zenélni, Szilárdnak már volt egy erős nemzetközi ismertsége, ami arra kötelezett bennünket, hogy minőségben tartsuk a nemzetközi piaci szintet. Ha azt szerettük volna, hogy a stíluson belül a legnagyobb dj-k játsszák a zenéinket, akkor egyszerűen így kellett gondolkodnunk. Másrészt itthon viszonylag sokáig nem is léptünk fel rendszeresen, a zenéink, mixeink mindig sokkal népszerűbbek voltak külföldön, mint itthon, bár az utóbbi időben egyre több itthoni felkérést és pozitív visszajelzést kapunk, ami nagy öröm számunkra. Illetve az első vinyl megjelenésünk is itthon, a Budabeats válogatás EP-jén jött ki, amiért hatalmas köszönet a srácoknak!

Ami a magyaros jelleget illeti, vannak olyan gondolataink, hogy magyar ének vagy szöveg legyen a zenénken, vagy legalább is lenne egy ilyen változat a kiadványon.

Érdekes módon, ha már a Balaton szóba került, Pleasure Voyage-ként ott még egyelőre nem játszottunk, de nyitottak vagyunk minden olyan teraszos helyre, ahol naplementés szettet keverhetünk.

Élő(bb), zenekaros megszólalásra nem gondoltatok még? Logikus lépés lenne.

Mindenképpen a jövőbeli terveink között szerepel több organikusabb zenét készíteni, vendégénekesekkel. Aztán ha az évek alatt összejön elegendő szám, élő zenekarral előadni az anyagot. De ugyanúgy készülnek úgymond szintisebb zenéink is, vagy van, amikor bekattan egy french house szám, és akkor előveszünk egy funky lemezt, szemplingeljük és születik egy olyan zene, ami aztán lehet, nem jelenik meg soha, vagy csak évek múlva. Olyan sokfelől inspirálódunk, hogy nem tudunk túl sokáig egy stílusú zenét csinálni, és ezért hasznos, ha különböző projektekben gondolkozik az ember. Ilyen volt az Adriatic Lovers Collective, amit a 2000-es évek hangzásvilágának szenteltünk, és nincs kizárva, hogy lesz folytatása.

A Pleasure Voyage többnek tűnik szimpla dj-producer produkciónál, mintha egy komplett lifestyle package lenne. Ez mennyire van így, illetve van-e a projektnek ehhez kapcsolódó célja, küldetése?

Mikor ötleteltünk ezen a projekten, mindenképpen valami olyat szerettünk volna létrehozni, ami lehet egy brand, vagy akár közösség, életérzés is. Ezért építettünk a név köré saját klubestet, saját mixsorozatot, saját egységes arculatot. Úgy tűnik, jó utat választottunk: túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a világ minden tájáról kapunk visszajelzéseket, az Instagramon rendszeresen érkeznek jelölések, és nem ritka, hogy egzotikus, paradicsomi környezetben halljuk és látjuk viszont zenéinket. Hazai viszonylatban egyébként már annak is kifejezetten örülünk, ha valaki odajön hozzánk vagy kapunk egy-egy üzenetet, hogy mennyire tetszik a zene, amit hallanak egy-egy mixben vagy dj-zés alatt, mert Budapesten szinte minden éjszakai, és sokszor nappali bulin is erősebb zene szól. 

Amit egyfajta küldetésnek tekintünk, az a legkésőbb éjfél magasságában befejeződő nappali/kora esti bulizás itthoni népszerűsítése. 

A balearic alapvetően a tengerparti nyár zenéje. Nektek mik a kedvenc tengerparti helyeitek a világban?

Attila: Az örök kedvenc Horvátország. Aztán rengeteg strandon jártam Olaszországban; Algheróban a Maria Pia beach nagy kedvenc, vagy ott vannak az Isole Eolie vulkanikus szigetek Dél-Olaszországban, ahol egy balearic hajós partit el tudnék képzelni. De az legutóbbi nagy szerelem az Madeira és a mágikus Kanári-szigetek, ahol bármikor lehet szörfölni. Végig is fotózom a szigeteket, tengerpartokat, hogy újabb és újabb inspirációt merítsünk belőlük a zenékhez, bízva abban, hogy egyszer eljutunk játszani a balearic szülőhelyére, Ibizára is.

Szilárd: Volt szerencsém már játszani Miamiban, Dubaiban és Brazília tengerpartjainál is, Trancosóban. De a szívem nekem is Horvátország fele húz. A Zadar környékén rendezett Garden Festivalok életre szóló élményeket és barátságokat adtak számomra. Szeretnék a közeljövőben eljutni Albániába, a beszámolók alapján nekik is irigylésre méltó beach fesztiváljaik vannak. Ha valaki kíváncsi, csak annyit mondok: Kala.

A Pleasure Voyage  legutóbbi balearic/dream house mixe:

Borítókép: Bertók Kriszti