A Sziget előtt minden évben azt tervezem, hogy most aztán tényleg végig kint leszek. Aztán, ahogy közeledik a fesztivál kezdete, úgy redukálódik le a tervem egy, maximum két napra. Idén végül a szombati nap lett a befutó. Bár a hétvégi időpont miatt várható tömeg és David Guetta nagyszínpados fellépése nem túl sok jó előjellel kecsegtetett, de a Colosseumban mégiscsak a detroiti techno Isten zenélt, akit 2011-ben hallottam (volna) utoljára a Balaton Soundon, ha nem felejtem el és táncolok helyette valami indokolatlan aprócska Radio 1 színpadon Karmatronic szettjére. Azóta sem fogom megbocsátani magamnak ezt a malőrt. Szóval volt mit kijavítani, pedig korábban többször előfordult úgy lenyomni egy estét a Szigeten, hogy csak a reggeli órákban sikerült egyáltalán eljutni a Colosseum környékére.

Tulajdonképpen mindegy is, hogy melyik nap megyünk a Szigetre, a lényeg, hogy minél korábban tegyük ezt meg. Idén a megszokottakhoz képest kicsit később, már bőven 14:00 óra után sikerült átvenni a karszalagokat. Szerencsére ilyenkor még gördülékenyen megy minden, sehol nem kell sorban állni, igaz igényünk sem volt arra, hogy már a kora délutáni rekkenő hőségben dobozos sört vegyünk magunkhoz. Ami idén egyébként 1890 ft-ba került.

A Sziget teljesen más arcát mutatja délután, mint az est leszállta előtt. Ilyenkor még csak elvétve látni italt a kezekben. Idén is sorra jártuk a nemzenei helyszíneket és szorgalmasan gyűjtögettük a pecséteket. A Sziget-útlevélként is alkalmazható programfüzetbe kb. 20 helyszínen kérhettünk pecsétet. Ha ezeket mind összegyűjtjük, akkor a szervezők ajándékkal honorálják a lelkesedésünket, de hasznos cuccokat máshol is sikerült beszerezni. Pl. 2 kulacsot a civil faluból, ahol az EU-s tagállamok zászlóit kellett felismerni az egyik sátorban. Pofonegyszerű volt 🙂 Ingyenes HIV / HPV szűrés mellé pedig még óvszer és méretre vágott szívószál (igen, azért) is járt 🙂 Az XS Land-en kipróbáltuk a kerekesszékes vívást. Ez a Sziget egyik legkülönlegesebb helyszíne, egy olyan speciális élmény kalandpark, ahol a fogyatékossággal élő emberek élethelyzetével kapcsolatos játékos programokat, játékelemeket próbálhatják ki a látogatók.

A Sziget az a hely, ahol simán el lehet lenni úgy, hogy egy db koncertet nem látsz, simán ki lehet kerülni az összes zenei programot úgy, hogy közben semmi hiányérzetünk ne legyen. Elképesztő impulzus ér minden egyes pillanatban. A nemzenei programok kavalkádja tulajdonképpen egy önálló fesztivál a fesztivál területén, aminek létét gazdasági szempontból semmi nem igazolja, de mégis ez adja a Sziget igazi esszenciáját. Azt érzed, hogy ezekkel a dolgokkal egy picit jobb hely lett a világ, sőt talán te magad is azzá váltál.

Ugorjunk egy nagyot az időben. Lassan leszállt az este, úgyhogy ideje volt vacsorázni, hiszen messze volt még a vége! 1900 ft-ért egy adag sültkrumpli és szósz tökéletes választásnak bizonyult. Pillanatok alatt megkaptuk a kaját, majd a Szigetnek egy eddig még teljesen új arcát sikerült felfedezni. Töküres wc-k, büfék, és színpadok sora fogadott minket, bármerre is jártunk. 15 perc alatt sikerült megkajálnunk, wc-re menni és feltankolni magunkat megfelelő mennyiségű alkoholos és nem alkoholos folyadékkal. Egyébként rengeteg ingyenes ivóvíz pont állt rendelkezésre, már ezért is remek ötlet volt beszerezni a kulacsokat.

A nagyszínpad előtti placc persze ekkora már teljesen megtelt, hiszen a nap zárásaként David Guetta állt a pult mögé. Írhatnék litániákat a zenei igénytelenségről és posványságról, de minek? Hamar túltettem magam azon, hogy keverésnek semmi nyoma nem volt, egyszerűen csak lehúzza a zenét és már jöhet a másik. Ez itt kőkemény showbusiness, végülis ma már úgyis koncertnek nevezik ezeket is 🙂 Voltak feldolgozások (Eiffel 65, Baby dont hurt me, Ba ba bla, Be My Lover), nagy klasszikusok (We come 1, Satisfaction), és persze egy csomó saját zene, na és a Creeds – Push up sem maradhatott ki! Azt hiszem a Tiktok techno gyöngyszeme ezennel teljesen körbeért, a budapesti külvárosi újhullámos technokluboktól indulva elérkezett a Sziget nagyszínpadjáig, alig fél év alatt.

Eleinte nehezen asszimilálódtam, mikor egyszer csak megjelent mellettem egy öt tagú család, akik ránézésre pont olyanok voltak, mint akiket nap mint nap látni a Blaha Lujza tér hűs fáinak (mert van ilyen is!) árnyéka alatt, akkor azt gondoltam, hogy ez már a vég. Aztán amikor láttam, hogy milyen nagy beleéléssel és vigyorral táncol az egész família, akkor átértékeltem a helyzetet. Mégis ki vagyok én, hogy mások felett ítélkezzek? Ebben a pillanatban ugyanis szemmel láthatólag sokkal jobban benne voltak a flow-ban, mint én. Amúgy akit érdekel, itt a teljes tracklist. Tanulságos végigböngészni.

Guetta koncertjének felénél indultunk hátra a Colosseum felé. Marco Bailey szettjére igyekeztünk, sikerült benézni, így hosszú idő után végre sikerült elcsípni Hot X szettjét. A belga játékideje alatt a Colosseum is pillanatok alatt megtelt, ahogy elcsendesedett a zene a nagyszínpadon.

Moderat kezdésére a Freedome (korábban A38 Színpad) is teljesen megtelt, fél 1 magasságában tudatosult bennem, hogy most először hallok magaskultúrát. Apparat és Modeselektor produkciója miatt mondjuk elég sokat kellett gyalogolni oda- és vissza, de minden pillanatáéert megérte! Kellően feltöltődve indultam vissza a Colosseum irányába, ahol már SHDW & Obscure Shape zenélt. Nagyon élem az általuk mostanában prezentált tribal / hardgroove vonalat.

Jeff Mills hajnali 3-as kezdésére aztán már egy gombostűt sem sikerült leejteni. Egy húsdarálóba kerültünk, ahol kiéhezett vadak próbálták elejteni kiszemelt áldozataikat. A vadak senkit nem kíméltek, aki nem cserkészett be magának áldozatot, annak nem volt maradása, kiköpte magából a daráló. Miután kellő akarat, kitartás és önbizalom árán sikerült eljutni az első sorokba arra gondoltam, hogy valószínűleg pont ilyen érzés lehet megmászni egy 8000-es hegycsúcsot. Azért itt már nem voltam szomjas.

Na de beszéljünk a közönségről is! 90%-uk egyébként hihetetlenül kedves, hálás és segítőkész volt. Negatív pillanatokat kizárólag magyarok kapcsán sikerült átélni, ez azért elég beszédes. Három ilyen szitu volt, de a kedves pillanatokkal összevetve szerintem ez még így is elenyésző.

Jeff Mills tanári szettje után mindenesetre borzasztó volt Paula Temple zárását hallgatni, úgyhogy gyorsan el is mentünk megkeresni a titkos toi toi bulit, amire sikerült is rálelni! Amúgy nagyon könnyű megtalálni, hiszen idén már tejesen eltűntek a mobil wc-k. Sajnos azonban mire odaértünk már lakat került rá. Paula egyébként az „Eins, zwei polizei-jel” zárt…

Bár szombat este még le volt zárva a Sziget Beach a Duna magas vízállása miatt, a reggeli órákban azért mégis sikerült megint csak odakeveredni, ahol többtucat honfitársunkkal és külföldi látogatóval vibe-olgattunk egészen addig, amíg a security régi jó szokásához híven ismét autóval szállította el a helyszínről azokat, akikiknek már lejárt a napijegyük.

Egyébként soha nem hallottam annyi magyar szót, mint idén. Már tavaly is meglepődtem milyen sokan vagyunk, de idén egyértelműen a magyarok voltak többségben. Ez elsőre amúgy tök jól hangzik, jobban belegondolva azonban nem feltétlenül. A Sziget már a külföldieknek is drága. Persze amennyi impulzus ér bennünket, igazán nem sok egyszer egy évben 2x annyit fizetni, mint máshol. Kérdés, hogy a külföldiek is így gondolják-e. Reméljük, hogy igen.

A Sziget ezer arcát mutatta idén is. És mindenkinek mást jelent a Sziget-élmény. És ez a legcsodálatosabb az egészben.

Borítókép: Sziget FB, többi kép: primate.hu