Az idei évben először vágtunk neki baráti társasággal az Exit fesztiválnak. Idén csupa olyan neveket jelentettek be a szervezők, akik számunkra igazán felkeltették az érdeklődést. De vajon a covid és háború sújtotta világban ahol minden drágul, beleértve a fesztiválokat is, a hírhedten olcsó Exit hű tudott-e maradni híréhez? Nos, röviden igen. A tavalyi árakhoz képest itt is volt egy pár százalék drágulás, de egyáltalán nem akkora volumenű mint egy hazai fesztivál esetében. Négy darab gin tonicot az ember szinte ugyannyiért kap meg az ember mint a Balaton Soundon egyet (repohárral). Ez pontosan 4800 forintnak megfelelő összeg. Az ételeket is meglepően korrekt áron adták: átszámítva 2200-3200 forint között voltak a basic fesztivál kaják.

Na de a zene! Magam is megbizonyosodtam arról a tényről, hogy ez egy két arcú fesztivál. Ha jobbra mész teljesen más élményed lesz, mintha balra mennél. Ez gyakorlatban annyit tesz, hogy választhatsz az ipari rave/edm kultúra között ahol sört/vizet/redbullt/gin tonicot lehet kapni és reggelig veretheted vagy elmehetsz a latin/reggae/hip-hop/rock részre, ahol valóban chillesebb, de zeneileg szintén korrekt élményekkel gazdagodhatsz. De maga a fesztivál hangulat teljesen más a két oldalt. Mi nyilván a main stage/mts/nsns stage felé vettük az irányt, ahol első nap a The Prodigy egy korrekt órán keresztül varázsolta el a népet. Ha az ember 10 éves távlatban nézi a bandát, akkor látszik hogy, érhető okokból ennek a gyertyának a lángja lassan kialszik, de az energiája egy ekkora koncertnek ezzel a zenével még mindig brutális.

Utolsó nap volt számunkra az igazán érdekes: Agents Of Time, Mind Against, Keinemusik. Agents Of Time live settje valami eszméletlen volt. Számunkra ők okozták a legnagyobb meglepetést. Nagyon jól összerakták a szettjüket, amit lenyomtak. Mind Against számomra lapos volt, de minden tiszteletem az övéké, mert 20 perccel a Keinemusik kezdése előtt elkezdtek hangulathoz illő zenét keverni, hogy a srácoknak ne a kemény veretés után kezdjenek bele egyből a napfelkeltéhez passzoló boldogságos house zenékre. Keinemusik-tól Adam Port betegsége miatt csak &Me és Rampa felelt a hangulatért. Ők nem a fergeteges keverési technikájukról, hanem a szelekciós képességükről híresek, ráadásul olyan hangulatot képesek csinálni a tánctéren, hogy bármerre is nézünk, mindenhol kedves és mosolygós arcokat látunk a tánctéren. A látványelem része volt a gólyalábakon táncoló arany és ezüst színekben pompázó nyuszi páros, valamint az egykerekező zsonglőr. Látszólag nagyon élvezték, amit csináltak.

A hangosítás az esetek nagy részében hibátlan volt. Amelie nagyon mély öblös basszusokat tartalmazó szettel készült, és az óriási várfalak annyira visszaverték az első nap, hogy nem volt annyira élvezhető. A fesztivál amúgy sem vádolható meg azzal, hogy ne szeretnék a hangos zenét úgyhogy emiatt nem kell aggódni, bár én füldugóval azért készülnék.

Összegezném a fesztivált de csak ugyanazokat tudom írni mint a hat esztendővel előttem szóló: ,,Egy komoly hibája van a fesztiválnak viszont, egy évben csak egyszer van.”