Technokapitalizmus

Kész őrület, ami napjainkban jellemzi a partyszcénát! A sztár DJ-k gázsija a fellegekben. A kisebb klubok és fesztiválok ma már nem engedhetik meg maguknak, hogy nagyobb neveket hívjanak el. A tradicionális rendezvényeknek brazil és koreai konkurensekkel kell felvennie a harcot. Globálissá vált a house és technoszcéna. Ibiza olyan, akár csak egy piactér, ahol az underground DJ-k értékét is beárazzák. A szcéna ma már annyira profin működik, akárcsak a popszakma. A korabeli eszmék háttérbe szorultak. A 90-és évek, valamint az ezredfordulóban aktív arcok szerint ez ma már rég nem az, amiért korábban elkezdtek bulikat szervezni.

Hihetetlen mértékben növekszik egyes dj-k gázsija. Egy olasz klubban tartott szilveszteri fellépésért Richie Hawtin a gazdasági válság ellenére is megkapott 100 000 eurót. Egy promóter 1500 euroért hívja el Solomunt, nyolc hónappal később már az eredeti összeg ötszörösét kell lecsengetnie.  Új, feltörekvő dj-k sem jönnek már el 3000 euro alatt. Nem ritka az olyan eset, amikor a minimálgázsi több, mint az előző évben kifizetett legnagyobb összeg. Jamie Jones igazi sztár Angliában és Ibizán, így aztán lazán elkérhet 40-50 ezer eurót egy kétórás szettért.

A gázsival arányosan az igények is növekednek: egy közepesen ismert lemezlovas sleppje részére további 4 db repülőjegyet kell állnia a klubnak. Ha pedig valaki fesztiválon zenél, akkor a kíséret akár 10 szobát és magángépet is lefoglal. Korábban az egyik DJ állandóan 50 db vendéglistás helyet szeretett volna minden bulira, valamint egy turnébuszt 50, feketébe öltözött technogót számára. A másik szerződésben kötötte ki, hogy mekkora szállodai szobát szeretne és csak egy bizonyos fajta  eszpresszót volt hajlandó meginni. Abszurd lenne, ha a hedonizmus szimbólumaként ismert DJ-k önmegtartotatnák magukat. Az is érthető, ha a végtelen utazások során szeretne maga mellett olyan kísérőt, akiben megbízik. Ahogy a haverokat is magával szeretné vinni, ha 10 000 ember előtt lép fel. A buli után  megéhezik, ezért aztán olyan hotelben kell őt elszállásolni, ahol 24 órás a szobaszervíz. Na de hogy az eszpresszó csak egyféle lehet?

Ilyen jellegű kérésekkel olyan kaliberű popsztárok esetén találkozunk, mint Rihanna és Justin Timberlake. Ez még Marco Carola-nak is sok. Steffen Charles szerint – aki mellesleg a TimeWarp fejese – ezek a dj-k már kiharcolták maguknak azt a pozíciót, hogy bármit kérhessenek. A nagy fellépések ma már inkább hasonlítanak egy koncerthez. A dj-k kíséretébe tartozik a turnémenedzser, hangért, fényért, videóért felelős személyek. Otthon bookingmenedzserek egyeztetik az időpontokat a szervezőkkel. Ma már léteznek olyan ügynökségek is, amelyek kizárólag az utazások lebonyolításáért felelnek és különböző kedvezményeket harcolnak a légitársaságoknál. Vannak erre szakosodott ügyvédek, vannak PR asszisztensek, akik a művész közösségi oldalát kezelik. Helyesírási hibát véteni szigorúan tilos! Richie Hawtin stábjának tagja az a fotós is, aki csak azért utazik a fellépésekre, hogy kitegyen 3-4 képet a facebookra.

Hosszú, gyakran idegőrlő alkujátszmává vált a booking folyamata. A gázsi az csak egy dolog. Vendéglistás helyekről, és olyan kardinális kérdésekről esik szó, hány csillagos a szálloda, mennyi a vendéglistás helyek száma, hány repjegyet kap, milyen a technika. Ilyenkor előjönnek azok a kérdések, hol szerepel a DJ neve a fesztivál plakátján. DJ X-nek van ennyi meg ennyi követője, többször szerepelt a Boiler Roomban is, miért írják kisebb betűvel a nevét, mint a másikét? Ritka a hat oldalasnál rövidebb terjedelmű szerződés. Ha rosszul van írva a név a flyeren, azonnal 5000 euró szerződésszegésért. Ha a dj rendkívüli helyzet miatt nem tud fellépni, a pénzét akkor is megkapja. Egy jól ismert klub talán ki tudja törölni ezt a záradékot a szerződésből. Az idealista szervezőket elriaszthatják az effajta üzleti gyakorlatok.

Gyorsabban, magasabbra, erősebben! Mindenkit elkap a hév. Ha már letöltötted az Abletont, azt lesed mennyien hallgatják meg Soundcloudon a zenéidet. És igen. Természetesen létezik erre szakosodott ügynökség. Kattintásokat generál a Soundcloud oldalaidra. A feltörekvő dj-k máris bookingügynökséget alapítanak. Sven Väth és a Cocoon mintájára egy sor DJ póbálkozik meg a fellépések és rendezvények koordinálásával.

Új piacok

A klubkultúra világszerte erősebb lett mint valaha. Az elmúlt évtized a trance és mainstream house zenét leszámítva is óriási sikertörténet. A house és techno is az Egyesült Államokból indult. Mégis 2011-ig kellett várni arra, hogy ott is átütő sikereket érjen el. A kilencvenes években a négynegyed leginkább a német ajkú államok, Nagy-Britannia, a Benelux államok, Franciaország, valamint Japán területén hódított. Miután Ricardo Villalobos behozta a minimal hangzást, Dél-Európa is rákapott az ízére. Majd Dél-Amerika és végül az Egyesült Államok. Korábban évekbe tellett, ma néhány hónap alatt rivaldafénybe kerülhet bárki. Katrin Schlotfeldt és az Artist Alife bookingügynökség többek között Tale Of Us-ékat képviseli. Ő így látja a mai helyzetet: “A franciák most nagyon erősek és Anglia is nyit a kontinens felé. A dél-amerikai piac évek óta fellendülőben. Az utóbbi időben a zenészek már évi két alkalommal turnéznak az Egyesült Államokban.” Ed Karney többet között Seth Troxler, Eats Everything és Jackmaster ügyeiért felel. Ausztrália és Brazília ezelőtt le volt maradva vagy három-négy évvel. Ma már nem így van. Ezek a helyi szcénák sokkal gyorsabban fejlődnek. Brazíliában virágzik a gazdaság. Az új középosztály szórakozni akar. Korábban Sasha vagy Steve Laweler számítottak a legnagyobbaknak Dél-Amerikában. Majd jött a Cocoon és a többiek szépen sorban.”

Az Internet és az utazások házhoz vitték a klubzenét, ahová a lemezboltok és a nyomtatott sajtó keze nem ért el. Ma már él és virul a szcéna Brazíliában, helyi sztárok vezérletével. Bárhol találkozhatunk klubzenével a világon. Nick Warren és Robert Babicz nem is olyan rég Angolában zenélt. “Legutoljára még azt olvastam az országról, hogy dúl a polgárháború” – Ed Karney. Seth Troxler rögtön rákontráz: “A barátaim Irakban csinálnak bulikat. Ezekben az országokban még alig ismernek bennünket, fantasztikus dolog elhozni számukra a zenénkkel a remény sugarát.”

Aki távoli országba bookingol, annak természetesen kihívásokkal is szembe kell néznie. Ki felel az országban a DJ-k biztonságáért? A legtöbb esetben ilyenkor egy másik ügynökséggel dolgoznak együtt. Ez segít legyőzni a nyelvi akadályokat és fel lehet mérni azt is, megbízhatunk-e a megrendelőben. Az, hogy kikkel kooperálunk és hol zenélünk, egyben politikai kérdés is. Sok feltörekvő országban, mint például Brazília, Oroszország, India, Kína vagy Korea még legális a dohánytermékek szponzorációja. Ott a kapcsolódó iparág jelentős szerepet játszik a klub- és fesztiváltörténésekben. Hogyan alkalmazkodnak ehhez a művészek? “Nem szerződünk dohánygyárakkal. Ez morális, etikai kérdés. Nem dolgozunk Dubajban sem és a közel-keleti államokban. Elutasítjuk az ottani politikát.” Ezek Ed Karney szavai, véleményével azonban a kisebbség táborát erősíti.

 

Az ibizai generáció

Az elektronikus zene egyik legnagyobb katalizátorának Ibiza számított az elmúlt tíz évben. Az ifjabb generáció már nem a helyi klubokban ismerkedett meg a négynegyeddel, hanem ezen a szigeten. Karney szerint az egész szcéna olyan ismeretségeken alapul, amelyek Ibizán jöttek létre. Jamie Jones sok másik angol turistával egyetemben hét éven keresztül, hétről hétre lejárt a DC10-be és ugyanúgy kifizette a belépőjegyét, mint bárki más. Seth Troxler szerint Ibiza teljesen más, mint amikor egy város lakóinak zenél. “Ide tényleg a világ minden tájékáról járnak az emberek, hogy élvezzék a kollektív klubkultúra örömeit. Ez mindenhol így megy.” Ibiza sokat változott. A klubkultúra alatt már nem csak a helyi szcénát értjük. A klubozás és a turizmus összenőtt. És a pénz egyre nagyobb szerepet játszik. Michael Mayer például nem hajlandó olyan helyen játszani, ahol egy ásványvíz 8 euroba kerül.

DJ-kkel ma már Dunát lehetne rekeszteni. De mindösszesen kb. 40-50 főre tehető azoknak a száma, akik valódi headlinernek számítanak. Ők határozzák meg a szcénát. A hálózat biztosít egy fórumot a kicsiknek és a nagyok még nagyobbak lettek. A bookingmenedzserek számára a headlinerek és a többi zenész két különböző kaszt. A szervezők szívesebben fizetnek egy nagy névért, mint több kisebbért. A legeredményesebbek az egész stílust reprezentálják azoknak, akik annyira még nem ismerik ki magukat. A tömeg számára a techno egyet jelent Richie Hawtin nevével.

A dj-k gyakran kábítószer fogyasztó hedonisták képében tetszelegnek. Ez nem akadályozza őket abban, hogy felépítsék a saját imidzsüket. A bookingügynökségek világában nagy változások mentek végbe az elmúlt évek során. Korábban a legtöbb művész útját a klubszcénából érkező ügynökségek egyengették, mint például a Windish, Decked Out, Elastic vagy Primary Talent. Mára már a pénzügyileg összehasonlíthatatlanul erősebb amerikai cégek is felfedezték maguknak a house és techno világát. Ryan Crossont például a Creative Artists képviseli. Ők látják el Kanye West és Scarlett Johansson képviseletét is. Seth Troxler ügynöksége, a William Morris Endeavor Entertainment portfóliójába egyaránt beletartoznak tudományos előadások és keresztény rockzene. Ezek az ügynökségek kiszorítják a kisebbeket a piacról. Troxler szerint “…a William Morris sokunk számára megnyitotta a kapukat. Nélkülük soha nem lett volna lehetőségem zenélni egyes nagy fesztiválokon. Ennek ellenére még ma is vállalok 600-700 eurós fellépéseket a Robert Johnsonban. Steve Hogan, a bookingmenedzserem megérti, hogy ennek így kell történnie.”

A headlinerek dj-karrierje általában hasonló forgatókönyv szerint íródik. Először a turistaosztályon repül. Majd következik a business class,  majd jegy a kísérőnek, végül a magánrepülő. Sok időbe telt eljutnia egy Sven Väth, Ricardo Villalobos vagy Luciano kaliberű előadónak arra a szintre, hogy ezt megtehesse. Az újak akár egy éven belül eljuthatnak ugyanide. Gyakran az ügynökség szava dönt. Gyakori eset, hogy a headlinerek mellett néhány kisebb művészt is megkapnak csomagban. Korábban egy ifjú DJ arról álmodozott, hogy a helyi klub rezidense legyen. Ma már mások a célok: egy soundcloud sláger elrepít egy erős ügynökséghez, ami által egyenes út vezet a fesztiválok nagyszínpadára szerte a világon.

Karrier 2.0

Az újak karrierje manapság általában hasonló forgatókönyv szerint alakul: a kiadó felfigyel a művészre, illetve a Soundcloud oldalára. Ha sikeresek a megjelenések, a kiadó kiközvetíti annak a booking ügynökségnek, akivel közösen szervezik a rendezvényeket. Rövid időn belül a művész máris megkeres 1500 eurót fellépésenként. A nagy ügynökségek azonban nem minden esetben vállalják át a feladatok döntő többségét, így aztán hamarosan egy menedzser és egy promóter is csatlakozik. Egy menedzsernek arra is oda kell figyelnie, hogy a művészt ne hanyagolja el az ügynökség, amelyek gyakran több száz lemezlovast is képviselnek. Korábban magazinok és rádióműsorok promóztak, ma ugyanez már a szociális és az online média feladata.
A top dj-k is hasonló útvonalat járnak be: ha valaki saját klubestet indít Ibizán, a többiek is követni fogják a példáját. Ki melyik fesztivál melyik színpadján játszik, mekkora a magángépe – ez bizony sok DJ számára kardinális kérdés.

Ma a legnagyobb DJ-k (és a booking ügynökségük) irányítják a szcénát, hiszen nélkülük elképzelhetetlenek lennének a nagy rendezvények. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a DJ-k önállósodni fognak. Saját bulikat szerveznek. Nem csak a saját zenéért felelnek, hanem a teljes line up, az arculat, az italok és minden egyéb a hatáskörébe tartozna. Innentől kezdve ő már nem a legjobban fizetett alkalmazott, hanem mindenki főnöke. Előadó, kurátor, közvetítő és házigazdaszerep egyben. Sven Väth ezt már megmutatta nekünk, Chris Liebing, Loco Dice, Luciano és Jamie Jones is dolgoznak már az ügyön.

Hogy tudják ezt fizetni?

A jelenkori helyzet legnagyobb nyertesei a DJ-k. Stabil és tartós karrierje számíthatnak. És kik a vesztesek? A kisebb szervezőbrigádok és a rajongók. De róluk még később. A helyi klubok és fesztiválok egyre kevesebb nagy nevet tudnak elhozni, amivel megtölthetnék a helyet. A legnagyobbak évről évre visszatérő vendégei azoknak a helyeknek, ahol fellépnek. Alig van rá lehetőség, hogy egy újonnan induló kisebb fesztivált is beiktassanak az amúgy is zsúfolt programba. A nagyobb rendezvények ragaszkodnak ahhoz, hogy a DJ ne lépjen fel más buliban a környéken. Vannak ellenpéldák. Loco Dice “Under 300″ elnevezésű turnéján csak kis klubokban lép fel.

Máig titok övezi, hogy egy olasz klub mégis hogyan tudja kigazdálkodni Richie Hawtin 100 000 eurós fellépési díját. Alapesetben a belépőjegyekből befolyó pénz 50-100%-a fedezi a fellépési díjat. Ekkora összeg viszont sehogy sem gazdálkodható ki. Elképzelhető, hogy a klub hosszabb távon gondolkodik és egy ilyen presztízsfellépés kiváló reklámértékkel szolgál a későbbiekre nézve. Mások szerint az ilyen akciókkal illegálisan megszerzett pénzt mosnak tisztára.

A szociális média térhódításával nem szabad elfeledkezni a megjelenésről sem. Seth Troxler erről így vélekedik:  “Az arc nélküli művészek korából jöttem. Amikor még Detroitban hallgattam a német lemezeket, a legvadabb fantáziám keltek szárnyra annak kapcsán, hogy néznek ki azok, akik a szerzeményeket írták. Néhány detroiti előadóművész, mint például Moodyman még ma is függöny mögött lép fel. De ez is egy kép, mint például az Ostgut Ton klasszikus példája a technoimidzs kapcsán. Elég jól elboldogulok a szociális média felületein. Számomra ez a művészetem egy másik oldala. Alkotnunk kell magunkról egy képet, ami megmutatja kik vagyunk és hogyan kezeljenek bennünket. Ez nagyon fontos, akkor is ha Theo Parrish a nevünk és akkor is, ha Steve Aoki. Az imidzs nélküli DJ-k elveszett emberek, akármennyire is jók. Nem tudnak felmutatni semmit, amihez a rajongók kötni tudják őket. Ezen keresztül definiálják az életüket. Ők akár lehetnek álarcos emberek is, mint például Redshape vagy Daft Punk.” Az imidzs kialakításának elengedetlen feltétele saját zenék készítése. Csak nagyon kevés DJ számíthat nemzetközi karrierre saját szerzemények nélkül. Ezek a produkciók szükségesek ahhoz, hogy ismertté váljanak. Sven Väthnek és Loco Dice-nak már nem kell több zenét írnia ahhoz, hogy zsíros fellépéseket intézhessenek.

SFX & EDM

A legnagyobb booking ügynökségek könyörtelen vetélytársak és kemény üzleti partnerek, ugyanakkor mégis a művész nevében járnak el. Más a helyzet azonban az SFX Entertainment esetében. Emlékszünk még a Robert Sillerman által vezetett multimilliárdos cégre? Miután az elmúlt két évben átvették egy sor rendezvényszervező óriás érdekeltségeit, egyből a világ legnagyobb partyszervező brigádjává nőtték ki magukat. Felvásárolták többek között az ID & T (Tomorrowland), I-Motion (Nature One), és a Beatport üzletrészét. “Kilóra megvesznek egy csomó szervezőbrigádot és fesztivált, hogy aztán a saját normáik szerint alakítsák őket. El van baszva az egész!” Seth Troxler eképpen vélekedik az SFX térnyeréséről, menedzsere, Ed Karney ugyanakkor megjegyzi: “Az SFX egy csomó kollégának és barátnak olyan szerződést ajánlott, ami örökre megváltoztatja az életüket.” A szcéna egyetért abban, hogy az SFX a mainstream irányába tart. Ugyanakkor nem valószínű az sem, hogy az SFX fogja uralni a szcénát. Egyesek szerint ezek a folyamatok éppen inkább az underground megerősödését szolgálják.

Arról már megoszlanak a vélemények, hogy az EDM milyen hatással bír a technoszcénára. Seth Troxler nem szereti az EDM-et, viszont örül annak, hogy az elektronikus zene megint olyan népszerű lett, mint amilyen a 90-es években volt. Ez szerinte mindenki számára csak jó. Steffen Charles, a Time Warp főszervezője (a vele készült interjút ITT olvashatjátok) nem osztja a véleményt. “A legtöbb gyerek számára az elektronikus zene egyet jelent Avicii zenéjével. A 80-as években és olyan együtteseket hallgattam, mint a Depeche Mode, The Cure, vagy éppen az OMD – ők voltak az elektronikus zene előhírnökei. Depeche Mode-tól egyenes út vezethet Speedy J-ig. Avicii-tól Tale Of Us-ig már kevésbé hinném.”

Prognózis

A szcénánk összeomlásától senki sem tart. Lehet, hogy az elektronikus zene elveszíti a globális vezető szerepkörét, de mindig lesznek olyan területek, ahol felfelé ível a csillaga. Ed Karney szerint akár Indiában is kialakulhat egy erős szcéna. “A helyi hatóságok még nem igen tudnak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy az emberek bulizni akarnak. Kínában sincs különösebb kultúrája a táncnak. A klubokban a tánctéren inkább szerencsejátékot játszanak asztalokon. De hamarosan be fog törni a négynegyed!”
Aki ügyesen tudja kombinálni a zenei teljesítményt és a személyiségét, az minden eddiginél gyorsabban indíthatja el a karrierjét. Egyesek szerint ez nem más, mint összművészeti multimédia-alkotás, mások szerint meggyőző marketingkoncepció.
A zenésznek követnie kell ezt a rendszert, ha a globális figyelem középpontjába szeretne kerülni. Egy biztos: pár száz fős klub Budapesten ma már képtelen lenne Loco Dice-kaliberű neveket lebookingolni. Ugyanakkor esélyes lehet egy fiatal, aki előtt még nincs kikövezve az út, vagy egy veterán, aki nem tudott megragadni a középpontban.  De ezért nem hibáztathatjuk kedvenceinket: A DJ-k, akárcsak a partyarcok, ma többnyire turisták. Elképesztő, hogy ma ugyanannyiba kerül felutazni vidékről a fővárosba, mintha mondjuk vennénk egy repjegyet Berlinbe, ahol aztán péntek estétől hétfő reggelig megállás nélkül mulathatunk. Ez őrület! De ilyen a modern kor. Jó tíz évvel ezelőtt mindez elképzelhetetlen lett volna. Akkor sokkal inkább helyi szinteken mozgott a kultúránk.

Forrás: [Groove.de]


Szólj hozzá!

Leave a Comment