Még éppen a pandémia kirobbanása előtt, 2020. februárjában készült az utolsó nagy interjú a Badgirls csapatával, a 20. jubileumi születésnap apropóján. Az azóta eltelt időről és az esetleges változásokról faggattuk őket. Mivel a kezdetekről és az elmúlt több mint két évtized történéseiről sok interjú található a neten, így arra gondoltam, a fő téma ezúttal a ’VÁLTOZÁS’, mint kulcsfogalom témáját járja körbe. Ők akik több évtizede aktív részesei, sőt alakítói ennek a kultúrának próbálják együtt megérteni a mai tágabb értelemben vett e-zenei kultúra folyamatait, jelenségeit, a mai szcéna sajátosságait is. Közösen keressük a válaszokat és a miértéket, hogy teljesebb képet kapjunk a mai viszonyokról, a pandémia utáni korszak vonatkozásában is. Az interjú aktualitását adja nem utolsósorban az is, hogy a Badgirls ma este a szegedi Hungiban ünnepli meg a 23 éves évfordulót!

Tudom, hogy nehéz összefoglalni röviden 23 évet, hiszen a mai buliba járók sokszor éppen ennyi idősek, vagy fiatalabbak, de próbáljunk meg felállítani ilyen korszakokat, és akkor ebből szemezgessünk egyet-egyet és ahol lehet említsük meg ennek tágabb összefüggéseit is.

JC: Próbálom röviden pontokba összeszedni (legalább mi is kicsit összerendezzük magunkban)

1. SZÜLETÉS: 2000-2002: 

Minden egy barátunk kecskeméti bárjában (Plastic) kezdődött 1999 decemberében, itt tartottuk a  szülinapom (Ernő barátommal közösen). Ez olyan teltházat hozott, hogy majdnem leszakadt az emelet annyian voltunk, utána 2000 áprilisában itt indultak az első, már BADGIRLS névre keresztelt bulik. 

*- intermezzo: AKASZTÓ – Stadler bár (2002-2004)

Kecskemét mellett 2002-ben már Kecelen a Koronában, majd ezzel párhuzamosan az aksztói Stadler stadion bárjában kezdtünk el bulikat szervezni. Akkoriban az egész országból, de még Romániából is jöttek ide, hiszen ez egyben egy „szálloda is volt” szobákkal, ami az Alföld legendás hírű vállalkozójának Stadler Józsi bácsinak pl a híres „műkincsgyűjteményét” is rejtette. A 90-es évek korai vadkapitalizmusának minden bájával, Buffaloval, zsíros kenyérrel, örömlányokkal, cefre, és olajbiznisszel, áfázással…délig tartó bulikkal. Egyszer lehet filmet is fognak róla forgatni…

2. KECEL – Club Korona (2002-2012)

Talán a legmeghatározóbb helyszíne és legikonikusabb időszaka a csapatnak, ahol több generációja is felnőtt az elektronikus-zenét kedvelőknek. Itt a kezdetekben a bárban szerveztünk „kistermes” bulikat, majd promoterként, később üzemeltetőként is vittük a helyet. Medencés bulik Marco Carolával, a nagy progi legendák, Sasha és Digweed, Lee Burridge legendás szetjei, rengeteg új arc bemutatása először Magyarországon. (lásd a cikk végi felsorolást) 

3. DTD – Kiskunhalas (2007-2015)

A másik fellegvára a délvidéken a hazai e-zenének. Itt házigazdák is lettünk, majd a keceli és a DTD management egyesülésével promoterek is. Olyan legendás bulik és fellépők voltak itt is, mint Loco Dice, a Sasha & Digweed + Jimmy Van M buli…és sorolhatnánk…  

4. KECSKEMÉT (2000-től napjainkig)

A szülővárosunkban 23 év alatt nagyon sok helyszínen megfordultunk. Tulajdonképp furcsa, de valahogy páruzamosan ugyan így alakult a hazai vidéki klubkultúra története is, mint a városé, ami jól mintázza az országos trendeket is. Elindult valami egy kis bárban, klubban, vagy tanyán/extrém helyszínen haverokkal, van egy fénykor, amikor akár 1000 ember is megmozdul egy-egy ilyen buliban, működik a klasszikus klubok világában is mint speciális klubest vagy program. Majd mindez kezd eltűnni, és néhány városra, egy-egy klubestre redukálódik le, és ma már ritkaság számba megy egy under e-zenei buli vidéken! Kecskeméten is ezt éltük meg, jelenleg nincs rezidenciánk, ráadásul a zenei világ és környezet is megváltozott. Eltűnt az e-zene „nagy generációja” és a pandémia után különösen is egy új korszak köszöntött be! Vidéken ez nagyon szembetűnő, ráadásul sokkal inkább Budapest központú lett maga a hívjuk így „underground” e-zenei műfaj is. Talán erről érdemes bővebben is beszélni. (lásd később)

*- Intermezzo: DJ FESZTIVÁLOK (2008-2018)

Az, amit ma sok fiatal szervező csapat csinál, mi már 2008-ban elkezdtük. Pécsről kiindulva az ország sportcsarnokaiba bevittük ezt a műfajt hazai DJ-kre építve egyfajta fesztiválként, de volt, hogy szabadtéri fesztiválokkal fúzionáltunk, mint a Bajai Halászléfőző Fesztivál, a Szolnoki Gulyásfőző Fesztivál, vagy a Csongrádi Körös-Toroki Napok. (Ez utóbbi, mint KTN feszt a mai napig üzemel és a Badgirls mint DJ formáció 2010 óta van jelen a szervezésben is.) Talán ez volt az az időszak amikor vidéken is tömegeket lehetett megmozgatni akár az e-zene underground stílusaival is, a house-tól a technoig ezek akkoriban organikusan egymásra épültek, nem váltak el ennyire egymástól a mikro stílusok. 

*- A nagy változás kora 2008 gazdasági válság/ 2011 West Balkán, a fesztiválok felfutása, Budapest központúság, a vidék hanyatlása… 

2008-ban (a nagy gazdasági válság kezdete) még csak az előszele csapta meg a változásnak a hazai e-zenei kultúrát. Ekkor indult meg a kivándorlás, ami különösen a vidéki klubokat érintette. Az olyan kisvárosok és vonzás körzeteik, mint Kecel, Kiskunhalas, Tiszakécske, ekkoriban kezdték el megérezni ezt a globális gazdasági-társadalmi hatást, egyre több barát, ismerős a törzsközönségből ment ki külföldre, vagy költözött a fővárosba, vagy másik nagyvárosba… Ezt követően a 2011-es West Balkán tragédia nyomán megszülető új szabályozás is átírta a klubok világát és sok helyszín eltűnt. A mindig is „vízfejű” ország e zenei kultúra területén is egyre inkább Budapest központú lett. Külön megérne egy misét, hogy 2013/14-ben a Vizo-birodalom bukásával is egy teljesen új korszak jött a fővárosi e-zenei életben és elindult egyfajta új virágkora ennek a kultúrának Budapesten.

Sok évbe tellett, de mára szinte minden kisvárosnak (beleértve még Siófokot is) a legendás nagy megaklubjai eltűntek! Ezek vonzáskörzetében nagyon sok kis buli volt még egy évtizede is, mely mára szintén teljesen eltűnt. Mi például olyan városokba jártunk rendszeresen, mint: Baja, Szolnok, Cegléd, Nagykőrös, Kalocsa, Székesfehérvár, Dunaújváros, Dunaföldvár, Császártöltés, Dusnok, Bácsalmás, Hódmezővásárhely, Orosháza, Cserkeszőlő, Sükösd, Dombóvár, Szelidi-tó, Harkány, Szanazug, Gyöngyös, Kaposvár, Tata, Szarvas, Törtel, Tamási, Kiskunmajsa…. Kiváncsiságból ránéztem erre az időszakra és tényleg durva, (25 város legalább!) hogy ennyire eltűnt vidéken az e-zene a klasszikus klubokból/diszkókból, és alig maradt néhány „fellegvár”: Szeged, Pécs, Győr, Debrecen, Sopron, Veszprém, Szombathely talán – ami megmaradt. Tulajdonképp egy-egy nagymúltú szervezőcsapat, mint a Truesounds, The Etiket, Secret Fusion, és elhivatott arc, mint Pécsen a Gellai Gergő, Debrecenben a Németi Pistiék és a Mariposas crew, Szombathelyen Raul Young, az akik viszik még a zászlót és Szegeden mi és a Sing-Sing. Alkalmi extrém helyszínen szervezett bulik vannak még pl a Metha szervezte „Cercle” mintára vitt BeMassive Horizon-ok, vagy kisebb kezdeményezések, baráti társaságok, de ami markánsan szembetűnő, hogy a klasszikus diszkó/klubok világában nagyon kevés ilyen rendezvény van ma már vidéken!

Ez egy fontos és szerintem lényeges folyamata a hazai e-zenei történéseknek, mi áll ennek még a hátterében?

Ha röviden szeretném összefoglalni, akkor az a folyamat egészül ki több-és több elemmel, ami a tágabb értelemben vett hazai társadalmi, gazdasági és kulturális környezetben is történt, történik. A fent említett 2008-tól felerősödő el-és kivándorlás külföldre és a nagyvárosokba, a west-balkán, a főleg Budapestre koncentrált kulturális „egyfejűség”, a beszűkülő gazdasági környezet. (Ma már nem kifizetődő és nem egy „biztos üzlet” vidéken klubot üzemeltetni).

Másfelől a fesztiválok robbanásszerű térnyerése, mely sokesetben a klubok világának kárára növekedett is érezteti hatását. Az ottani látvány, főidős zenei élménnyel nagyon nehéz versenyezni, a DJ-k árát is az egekbe emelte és letarolta a korábbi struktúrákat. 

Demográfiailag kimutatható, hogy a vidéki „célközönség” jelentős része „elvándorolt” egyetemre, főiskolára Budapestre, vagy a nagy egyetemi városokba és már nem megy haza. Ott megy el buliba. Külföldről is ritkán jön haza, tényleg elvesztette a vidék ezt a zeneileg már „eddukáltabb” az underground zenei műfajokra nyitott, vagy jártas „tömegét” és maradtak helyben a nagyon fiatalok, (vagy max. marginalizálva néhány kis társaság, djk). Belőlük viszont nagyon kevés az utánpótlás, főleg vidéken! Hogy miért?

Egyrészt megváltoztak a fogyasztói szokások, a fiatalok youtube sztárokat, tik-tok influenszereket követnek. Nincs már klasszikus médiája az e-zenének (Freee, Check, DJ Magazin), a webes médiákból is nagyon kevés maradt… (Soundhead vége…stb…) és ezek is inkább hírportálok, nincs komolyabb edukációs céljuk…

Vidéken zeneileg a mainstreamben (hívjuk így) – a fiatalok a „romantikus- populáris hip-hop” -on (T.Danny, BSW, OTL, Manuel, K-Kevin és sorolhatnánk) nőttek fel, vagy az azért ennél zeneileg igényesebb Azahriah, Beton Hofi, Dzsúdló-n, akik ha megkapnak egy 150bpm-es hard technot az arcukba elmenekülnek! Főleg hogy globálisan ezzel azonosítják az elektronikus zenét, ami persze ettől sokkal színesebb csak nekik nincs ahol ezt megtapasztalhatniuk buliban, max a neten, vagy Budapesten, esetleg egy-egy végvárban még!
Maga a DJ-k vonzereje is visszább esett, nincsenek már klasszikus hazai „sztár djk” akik önállóan is több száz embert képesek bevonzani, sokszor az új generáció magának szervez bulit és maguk játszanak, nincs átfedés a korábbi generációkkal. Ezt tetézi a generációváltások sora, ami lezajlott, és egy mai fiatalnak egy 40-es 50-es éveiben járó DJ már nem biztos, hogy aktuális, vagy tud hozzá kötődni, nem is ismeri őket, a régi idők legendáit nem élte át, max hallomásból tud róla… Egy mai 20-on éves nem járt Kecelen, a Flörtbe, a Home-ban. Ő ma azt látja: techno vagy house az, amire ráfogják a szervező csapatok, és köze nincs sok esetben a műfajhoz! Ironikus módon ugyan ott tartunk, ahol 25 éve, hogy vidéken nem is tudják mi az a klasszikus detroit, chichago house vagy techno, a rominimal, vagy klasszikus értelemben vett deep house, – e helyett a coro-s melodic progit hiszik technonak.

Itt jön be egy hazai sajátosság: a Coro és annak különböző mai válfajai. Ez tulajdonképp a mindenkor aktuális underground elektronikus zene legfelkapottabb slágereit, legdivatossabb hangzásait popularizálja, lovagolja meg és kommerszesíti el. 

„Panel-techno”, „pronyo-minimal”, „csujogató tekkhájuz”, „mulatós-teknokol”, lehetne sorolni a jelzőket, én nem szeretném így minősíteni mindezt. Pusztán mint tényt leírni: hogy az, ami a Vizo-érában indult el: hogy a főnök fentről lecsontozta az underground e-zenei műfajokat és mint kereskedelmi árucikket el-TESCOsította azokat, ezzel igyekezve nagy tömegekhez eljuttatni ezt a műfajt (is) a profit oltárán feláldozva annak kulturális tartalmát – ténykérdés. Ahogy az is, hogy ez világméretekben is zajlik. A kommercianlizálódás minden műfajt elért és elér, a rock-tól a deep house-on át a progi, a techno, a tech house, a minimal-t is, nincs kivétel! Az EDM hanyatlásával most épp a techno, a melodic és a tech house az, ami kommercianizálódik és kerül be a populáris programok közé annak egy leegyszerűsített, hatásvadászabb formájában és erre építenek hazai szervező csapatok, fellépők és ma már vannak kiadói, producerei is. Ők azok, akik vidéken is szerveznek bulikat és a fiataloknak sok esetben általuk van képe magáról az elektronikus zenéről is.
Én/mi kommersz nyári klubot is üzemeltetek, (Laguna Csongrád) a KTN fesztivál-on a populár stílusok is jelen vannak, pontosan látom ezeket a folyamatokat. Nyilván a személyes zenei preferenciáimnak, kulturális, és főleg mint Dj ízlésemnek a határaiba ezek nem férnek bele, de elfogadom, hogy ez is van, néhány szereplővel így van munka vagy akár baráti kapcsolatom is. 

Így abban a vitában, hogy ez mennyire káros folyamat, ki milyen mértékig vesz benne részt, „adja el magát”, viszi ilyen vagy olyan irányba magát a kultúrát én a személyes felelősséget hangsúlyozom. Ez mindenkinél egyéni kérdés a tükörbe nézve, és a karrierje során változik is. Szerintem van egy határ, mainstream és „underground” között – amit nem kéne átlépni egy-egy fellépőnek és elvállalni olyat, ami nem hiteles, önazonos, ahol nem azt a műfajt képviseli amit szeret, hanem csak pénzt, vagy egy újabb dátumot X-el be általa! Ennek a határai mindenkinél máshol húzódnak meg és ezért lesz örök vita arról. mi számít undergroundnak, vagy mainstreamnek!
Az egyén az, aki ezen tud alakítani, változtatni, – neki kell döntenie nap mint nap. Mikor tud nemet mondani pl. egy olyan felkérésre, ami rossz kompromisszum. Megértem, ha valaki ebből él és ez a munkája, csak sajnálom hogy ebben olyan kompromisszumokat kell kötnie, amiket én nem tennék meg, mert pont a DJ-zés számomra leglényegesebb része veszne el, az önkifejezés, azt adni ami Te vagy, ami belülről jön, ami hiteles és így szórakoztatni a tánctéren levőket…

Ha mindezeket összeadjuk az van, hogy ma már fele annyi fellépésünk van kb mint egykor volt. A vidéki „underground” DJ-k egy része felköltözött Budapestre és oda koncentrálódik ma már ez a kultúra az említett egy-egy fellegvárral kiegészülve. Lehetne ezen siránkozni, de ez a mai valóság az én tapasztalataim szerint. A világ megváltozott én viszont ragaszkodom ahhoz, amivel indultam: olyan zenét szeretnék játszani ami én vagyok, és ezzel szórakoztatni, hogy ezt ma már sokkal kevesebb alkalommal, helyen lehet megtenni elfogadtam, de nem fogok ezért sem stílust váltani, sem hakni diszkózni, nem ezért csinálom!

Shabaam!  A technon beül ez mintha most különösen is aktuális lenne. Megy az adok-kapok a fórumokon, Te mint aki hosszú évek óta benne vagy ebben hogy látod a műfajt ilyen tekintetben akár Janihoz is kapcsolódva?

Van egyfajta fogalombeli tudatlanság itthon sajnos, és ez elég komoly probléma már évek óta. Sok rendezvényre ráhúzzák a techno jelzőt, pedig sokszor köszönő viszonyban sincs egymással a kettő. Ez óriási károkat eredményezett már most, és folyamatosan ezt teszi. Az emberek néha olyan rendezvényekre hiszik, hogy techno bulin vannak, ahol kb egyik fellépő sem játszik azt, vagy csak gondolja, hogy azt játszik. Ami még ennél is rosszabb, hogy rengeteg hazai dj és szervező asszisztál ehhez, nyilván haszonszerzés miatt. Én az ilyen megmondásokból mindig ki szerettem volna maradni, persze monitorozom én is néha a fórumokat, illetve a különböző platformokat, de valahogy elszomorít néha az a fajta ostobaság, ami jelenleg uralkodik ebben a szcénában. Ha nagyon muszáj lenne három részre tudnám osztani a mostani állapotot: vannak akik tényleg a real technot képviselik, legyen az peak/raw/industrial/dub vagy épp még club techno, van egy hard vonulat, amely ugyan felkapott napjainkban, de én azt gondolom nem lesz sokáig meghatározó. És van egy harmadik csoportosulás, akikről az elején írtam, akik valójában többet ártanak, mint használnának a rendezvényeikkel a szcénának

Mario! Talán Te vagy a csapatból aki a legtöbbet játszott külföldön az elmúlt években. Mi az amit Te látsz ezekről a folyamatokról akár nemzetközileg is kitágítva a horizontot?

Én azt tapasztalom, hogy a Covid időszak a legnagyobb brandek, és turné dj-k életében nem okoztak különösebb problémákat. Ugyanúgy működnek a giga bulik, viszont a kisebb szervezők, helyszínek teljes mértékben megszenvedték ezt az időszakot, és nagyon lassan jönnek vissza, ha vissza tudnak térni egyáltalán. Emiatt akik nem óriás brandekhez kötődve járták a világot, mint én is, sokkal kevesebb lehetőséghez jutnak. De szépen lassan azért éledezik ez a réteg is. Soha nem szabad feladni, bármikor bármi megtörténhet. Főleg, ha sok munkát tesz bele az ember. A produceri szál szinte senkinek nem hoz semmit, ami a bulikat illeti. Ez már csak a régi szép idők hagyatéka. Nagyon ritka, talán ezerből egy-két kiugró esetben karol fel egy kiadó vagy egy nagy brand, ügynökség egy előadót csupán a saját produktumai miatt. Hazai fronton nézve pedig teljesen kihaltak a dolgok a fővárost, Szegedet, és 1-1 próbálkozást leszámítva (Sajnos).

5. SZEGED (2008- Retro club/ 2016-napjainkig Hungi)

J.C.: A fentiek fényében egy üdítő kivétel! Vidéken kb. sehol nincs olyan kifejezetten HOUSE buli, ami havi rendszerességgel 6-800 embert mozgatna meg akár csak hazai fellépőkkel, vagy hozna rendszeresen új house, deephouse, deep-tech-minimal külhoni arcokat is, erre joggal büszkék lehetünk. Mindez egy csütörtöki Retro rezidenciából indult 2008-ban, majd 2016-tól immáron 7 éve épül a Hungi-ban. Ez lett a klasszikus Badgirls hangzás és hagyományok új otthona és fellegvára.

6. KIADÓK (Alliwant) 

J.C.:  Az Alliwant Music-ot együtt kezdtük 4-en (2015-ben, 2016 február volt az első megjelenés). Akkor még a deep house-tól a tech house-on át sok mindent bele álmodtunk. Majd Shabaam kivált és megalapította a saját techno kiadóját a Raw Flex-et, Mario újra kalibrálta a saját labeljét Collective Music, és egyedül indítottam már egy új sublabelt is az Alliwant Wax-ot mint a deep-tech minimal, deep house ra specializálódott cimkét.

7. A pandémia után (2021-től napjainkig..)

A fenti tendenciák (melyek valahol 2008/11től indultak) csak tovább erősödtek. Egyfajta törés volt ez a két év szünet világ szinten is, minden újra indult ugyan, de nagyon sok minden eltűnt, megszűnt. Abbahagyták djk, csapatok, klubok – velük párhuzamosan a nemzetközi klasszikus nagy nevek még tovább erősödtek, drágultak, még inkább popularizálódott nemzetközi szinten is a teljes szcéna és összeért az EDM-vel, illetve minden mindennel. Már Budapesten is irreális 50-60-80.000 eurokért elhívni egy Carolát, mikor Kecelen anno 7000 volt és a pandémia előtt is épp hogy ki lehetett klub szinten termelni. Iszonyat árrobbanás volt a népszerű műfajokban, van akinek 5x 10x annyi az ára! Ez totál beszűkíti nemhogy a vidéki lehetőségeket, de a budapestit is. (Kriko tudna ezekről sokat mesélni😊. Az új generáció meg ezeket látja a neten és várja, de kb. a fesztiválok tudják csak elhozni nekik…

Mi lenne, ha mindenki kiválasztana egy korszakot és arról beszélne mindenki bővebben, akár egy-egy meghatározó élményéről, akár egy-egy stroryról, vagy például a mából visszatekintve: mi az ami más volt akkor, és hogy lehetne ezt elmesélni egy mai fiatalnak… 

S:  Nehéz lenne kiemelni bármelyik korszakból is egy-egy momentumot, sztorit vagy épp egy élményt.. Azt kell megérteni, hogy minden időszakhoz más-más rendszer tartozott, tartozik. Tehát a világ is más volt, az élet, az emberek is, minden. Szokták mondani, hogy régen jobb volt minden, talán valahol igaz is, de azt időszakot már nem lehet visszahozni, a jelenből kell kihozni a legjobbat. Én azt tudom mondani/javasolni a mai fiataloknak, hogy három dolog mindig kelleni fog a sikerhez: alázat, kitartás és tisztelet a másik iránt, mind emberileg, mind szakmailag. Anélkül ma sem működik, mégha ezt sokan máshogy is látják. Akkor fognak téged is megbecsülni csak igazán, ha ezek megvannak benned!

PD:  Lassan 30 év alatt úgy gondolom Magyarországon az e-zene pályafutását testközelből végigkísértem. Minden zenei stílusváltás új volt és tele volt kihívásokkal! Talán azért is volt jobb a kezdetekben, mert fiatalabbak voltunk, tele energiával… egy zenei forradalom volt az elején ez a stílus! Mindig az adott időben volt a legjobb szerintem… de ennyi év után úgy gondolom mára mindenki megtalálta magát és hazaért, megtalálta a saját hangzásvilágát!



CS: Szerintem az itthoni közegben egyértelműen a 2008-2012-ig tartó korszakot érdemes kiemelni, amikor az internetes rádiózás Magyarországon szó szerint a csúcson volt, legalábbis az elektronikus szegmensét tekintve a zenének. Határozottan emlékszem azokra az időkre, amikor minden barátom, közeli, távoli ismerősöm szegről-végről a Justmusic-ot hallgatta, ezáltal megteremtve egy erős, összetartó közösséget, akik nem csak buliban találkoztak egymással, hanem az internetnek köszönhetően mindig tudtunk kommunikálni egymással. Manapság ez a rádiós korszak már teljesen elvesztette a maga varázsát, de ha ki kéne emelnem egy korszakot, mindenképpen ez lenne. Teljesen átformálta a zenéről alkotott képemet akkoriban, amiért mai napig hálás vagyok.

Shabaam! Nálad az, hogy a technoban találtad meg a saját utad ez azzal is jár, hogy ma már nagyon ritkán fér meg ez a műfaj a house-val. Tulajdonképpen különváltak a stílusok egymástól. Mondhatjuk-e azt, hogy tulajdonképpen ez egy új korszaka a Badgirls-nek, ami megmarad a house-nál és te valahol elválsz ettől? Hogyan élted meg mindezt, és mi az, amikben új, önálló utakon evezel?

Én azt mondom és mondtam is mindenkinek, aki valaha ezt kérdezte már tőlem, hogy ennek így kellett lennie. Ugye volt egy közös label az Alliwant, de már annak alapításakor én már teljesen mást játszottam, nyilván még annyira nem volt mély a szakadék, de már nem éreztem magamnak a label-t és a hangzást sem amit képvisel. 2018-ban alapítottam meg a saját kiadómat a Rawflex Music-ot és kezdtem el zenét írni én is. Úgy gondolom, hogy egy jó döntés volt ez a részemről, sikeresnek ítélem meg az azóta eltelt időt, mind a saját kiadóm, mind az egyéb kiadványaim tekintetében. Az, hogy ez azt eredményezte, hogy egyre kevesebbet tudunk együtt játszani valahol nyilván rossz, de én ezt sosem egyfajta szakításnak éltem meg, hanem egy új kezdetnek. Én azt gondolom, hogy Jani is pl sokat tudott ugyanúgy fejlődni a saját releasei által, neki is valahol jót tett, hogy még jobban tudott bizonyos saját projectekre fókuszálni. Mindenki ugyanúgy teszik a dolgát, ki ebben, ki abban sikeres hála égnek. Szerintem a legfontosabb, hogy a kapcsolatunk továbbra is megmaradt baráti viszonyban, ez szerintem egy percig nem is volt kérdéses egyikünk részéről sem és ez a legfontosabb!

Shabaam! Mi az, ami még közös a Badgirls-vel, és hol van ilyenre még alkalom/lehetőség? Mit jelent a Te olvasatodban a Badgirls?

Közös az elmúlt 19 év, igaz az utolsó 4-ben már keveset játszottunk együtt, de azt az időszakot nem fogjuk elfelejteni sohasem. A kezdeti kis akasztói bulik, majd Kecelen a házigazda szerep, utána DTD, majd megint Kecelen, de már akkor üzemeltetőként is közösen, majd ugyanez halason is a DTD-vel. Aztán a djfesztek akár, és a megannyi közös buli az egész országban. Számomra mindig is meghatározó lesz a Badgirls-ös időszak, sokat kaptam és tanultam is azokban az időkben. Sokszor tényleg együtt nevettünk és sírtunk is néha. 

Pat, Mario, Viktor és Jani: Ha jól értem Ti vagytok akiket a szegedi rezidencia és House est összeköt mint „állandó terep”. Ezen kívül egyénileg hogy látjátok a Badgirls jelenét, jövőjét?

PD:  Mára a Badgirls mint állandó klubest leginkább Szegeden van jelen, a Hungiban! Nyilván vannak még esték mikor együtt tudunk játszani, de ez mára már kevesebb, mint egykor! Megváltoztak a dolgok, így egy-egy este ma már egy zenei (al)stílusra épül, és mivel mi kb más-más irányt vettünk, így nehezebb már egy eseményre összehozni ezeket a hangzásokat. Holott régen mindez egy szépen felépített estét jelentett! Úgy gondolom nem volt az annyira rossz, hogy egy-egy bulin nem csak pl, techno, vagy house szólt, hanem változatosabb volt, egymásra építkezett mindez egy éjszakán belül. Ez volt talán anno az egyik legnagyobb erősségünk, hogy a közönség is megtalálta a hozzá közelebb álló hangzást egy este, ami mellett volt egy íve az estének! Sokkal színesebb, sokoldalúbb volt mindez és remélem lesz még majd a jövőben hasonló időszak!

CM: Én nagyon örülök, hogy Szegeden szeretnek minket és hogy, ilyen jól működik a dolog. Persze mint mindenben, ebben is vannak jobb és visszafogottabb időszakok. Viszont összességében ez egy sikertörténet, szuper lenne jobban kiterjeszteni országos szintre.



CS:  A Badgirls jövőjét hol látom? A modern, de groove-os hangzásban, legalábbis a műfajt tekintve. A jelene leginkább Szegeden van, hogy lokálisan, országon belül merre is lesz majd még Badgirls buli, ez jó kérdés, de itthon egyértelmű, hogy a modern house-t kell képviselnünk továbbra is, lévén, hogy igény az lenne rá, ahogy látjuk, csak magát a piacot kell ügyesen megteremteni az anyagi lehetőségekhez mérten. Elsősorban Budapesten van ennek terepe, és egy-egy már meglévő alapokkal bíró régióban, vagy csapatnál. Mindannyian toljuk a producer dolgainkat, az Alliwant kiadót és akár nemzetközi bulikról is lehet majd álmodni, ha beérik a több éves munka.

J.C.: Ami megmaradt ennyi év után is az a barátság a “testvériség”. Ami az az évek alatt kikristályosodott olyan, mint mikor felnő az ember. 23 évesen van saját elképzelése, útja és álma, építi a saját dolgait, de a családja mindig megmarad, és ott van mellette! Valahol ez velünk is így történt, ahogy a Shabaam mondta: jót tett egyénileg mindannyiunknak, hogy kiteljesedett abban amit igazán szeret, ami közel áll hozzá, és nem “kell” mindannyiunknak egy hangzást erőltetnie. Így mindenki egyénisége, látásmódja sokkal jobban kibontakozhatott és ez jó dolog.
A Szegedi Hungis Rezidencia reméljük még hosszú évekig HOUSE fellegvár lesz a jövőben is, 7 év alatt ez is meghatározó helye lett ennek a kultúrának. Itt a Mario, Viktor, Petivel négyen és a vendégekkel hazai és külhoniakkal egyaránt egy nagyon színes és széles skálán mozgó világát tudjuk megmutatni a nagybetűs HOUSE műfajnak. A kiadókkal, a produceri dolgokkal, az egyéni sikerekkel a jövőben reméljük tovább tudjuk vinni akár nemzetközi szinten is mindazt amit együtt megéltünk, és tovább tudjuk hagyományozni a zene szeretetét és a djzés klasszikus hagyományait az új generációk számára is. 

HALL OF FAME:

HOUSE:
Marco Carola, Loco Dice, Sasha, Jonh Digweed, Lee Burridge, Seth Troxler, Guy Gerber, Nic Fanciulli, Steve Lawler, Hector, Nick Curly, tINI, Chris Stussy, Magda, Anja Schneider, Steve Bug, Davide Squillace, Matthias Tanzmann, Martin Butrich, Audiofly, Marc Antona, Dan Ghenacia, Johnny D, Stefano Noferini, Andrey Pushkarev, Mihai Popoviciu, SIS, Nima Gorji, Masomenos, Livio&Roby, Cesar Merville, Ernesto Ferreira, NoiDoi, Mendo, Robert Dietz, Javi Bora, AJ Christou, Guido Schneider, Martin Landsky, Fabrizio Maurizi, Luca Bacchetti, Phonique, Jay Tripwire, Jimpster, Lauhaus, Lorenzo De Blanck, Jesse Jacob, Danny Snowden, Vincenzo D’Amico, Alexander Aurel, Anton Pieete, David Labeijl, Julien Chaptal, Justin Drake (from Peace Division), Dan Drastic, Kreon, Varoslav, The Timewriter…

TECHNO:
Dubfire, Sam Paganini, Deborah De Luca, Nastia, Ilario Alicante, Marco Bailey, Klaudia Gawlas, Sasha Carassi, Luigi Madonna, Luca Agnelli, Paul Ritch, Marco Faraone, Hobo, Bart Skills, Hobo, Shlomi Aber, Uto Karem, Carlo Lio, Dandi & Ugo, Mladen Tomic, Sinisa Tamamovic, Delete (Sergio Munoz)

PROGRESSIVE HOUSE:
Deep Dish, Hernan Cattaneo, Satoshi Tomiie, James Zabiela, Nick Warren, Sander Kleinenberg, Matthew Dekay, Dave Seaman, John Creamer, Anthony Pappa, Seb Fontaine, Jimmy Van M, SOS (Desyn Masiello, Demi, Omid 16B), 16Bit Lolitas, Sultan, Jody Wisternoff, Michel De Hey, Quivver, Sandra Collins, Chris Fortier, Hybrid, Tom Middleton, René Amesz, Paolo Mojo, Steve Porter, Flash Brothers, Ian Ossia, Nils Noa, Luke Fair, Marcus James, Chriss Scott (from Lexikon Avneue), Austin Leeds, Randall Jones, The Low End Specialists, Scumfrog, Chris Gainer, Frederic (Paco&Frederic), Steve Gerrard, Phil Thompson, Nikki B & Christian EFFE, Ashley Cassele, Dj Tarkan,  etc.

Akiket a Badgirls hozott el Magyarországra, elsőként:
Seth Troxler, tINI, Nick Curly, Davide Squillace, Steve Bug, Ilario Alicante, Deborah De Luca, Paul Ritch, SIS, Marc Antona, Dan Ghenacia, Johnny D, Masomenos, Cesar Merville, Ernesto Ferreira, Nima Gorji, Livio & Roby, Mihai Popoviciu, Javi Bora, Guido Schneider, Martin Landsky, Mendo, Robert Dietz, Ramon Tapia, Shlomi Aber, Carlo Lio, Luca Bachetti, Phonique, Jay Tripwire, Jimpster, Kabale und Liebe, Anton Pieete, Julien Chaptal, Lauhaus, Vincenzo D’Amico, Alexander Aurel, Kreon, S.O.S. (Desyn Masiello, Omid 16B, Demi), Varoslav, Lorenzo De Blanck, Jesse Jacob, Danny Snowden.

More info:

facebook.com/badgirlsofficial
facebook.com/djjamescole
facebook.com/Shabaamdj
facebook.com/PatDuffdj
facebook.com/Collectivemachine
facebook.com/alliwantmusic
facebook.com/rawflexmusic
facebook.com/collectivemusicofficial

facebook.com/KTNCsongrad

Díjak:

1# The Best Club in Hungary (www.soundhead.hu awards) 2006
# The Best Party (Kecel festival) (www.soundhead.hu awards) 2006
1# The Best Party (Kecel festival) (www.soundhead.hu awards) 2005
1# The Best Album (Badgirls 10th Anniversary ) (www.soundhead.hu awards) 2010

Ma este pedig: Badgirls 23. Birthday Szeged Hungi
https://www.facebook.com/events/186335280804213